39. Fejezet

- Miről nem tudok? - értetlenül pislogok Chanyeol-ra.

Még mindig szúrós tekintettel néz Sehun után, majd szorít egy aprót a kezeimen és mosolyogva fordítja felém a fejét.

- Mire gondolsz? - kíváncsian néz.

- Ez az előbb... Nem tudtam, hogy ti Sehun-nal utáljátok egymást.

- Dehogy – felnevet. - Nem utáljuk egymást, nem tudom, hogy miről beszélsz.

Egyik kezemet elengedi, végigsimít arcélemen és gyengéden megcsókol. Nem tudja letagadni, az előbb még a hülye is érezhette a köztük lévő feszültséget. Most ráhagyom a dolgot, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog visszatérni rá. A csók után ismét fogja mindkét kezem, hüvelykujjaival cirógatja a bőröm és boldogsággal teli tekintettel néz a szemeimbe.

- Máris letelt volna a két hét? - elmosolyodik.

- Ühüm – bólogatok.

- Akkor készülj a holnapi napra – sejtelmes arckifejezésétől elpirulok.

Fogaimat alsó ajkamba nyomom, hogy valamennyire visszafojtsam az izgatott vigyorom, kezét az állam alá teszi, a bőrömet meghúzva kiszabadítja alsó párnám a fogak fogságából, majd egy újabb csókot lehet a számra.

- Indulnom kell – a csók után némi csalódottsággal közlöm.

- Mész valahova?

- Majd Jongin-nal találkozunk – nem titkolom előtte.

- Sehun is ott lesz? - felmordul.

- Nem – felvonom a szemöldököm. - Viszont, most teljesen biztossá vált, hogy neked valami bajod van vele.

- Nem is – megenyhül a tekintete, lábujjhegyre állva puszit nyomok a szájára.

- Hát persze – mondom két újabb puszi között.

Jongin PoV:

Állok a sörök előtt, de Sehun-t nem látom sehol, leveszek két üveget a polcról és elindulok megkeresni azt a barmot. Tíz perces bolyongás után meglátom az unott fejét, mozdulatlanul ácsorog a tisztálkodószerek előtt, a kezében valami eldeformálódott tárgy van, közelebb érve ismerem csak fel, hogy az egy tejes doboz.

- Már mindenhol kerestelek! - vállára csapok.

Megszeppenve néz rám, mint akit most ébresztettek fel egy mély álomból, majd újra magára veszi a bamba ábrázatát, de arra nem képes, hogy megszólaljon.

- Az mi? - mutató ujjam a dobozra szegezem.

- Tej.

- És pont egy selejteset hoztál?

Ránéz, egy „ez meg hogy történt?” tekintetet lejt, majd újra felemeli a fejét és nemes egyszerűséggel vállat von.

- Egyébként is sört mondtam, nem tejet – korholom. - Mi van veled, ember?

Kikapom a kezéből, elindulok vissza a hűtő felé, hogy kicseréljem, ő pedig szótlanul követ.

- Az zavar, hogy Hani-val társalogtam? - gyanakvó mosollyal fordulok felé.

- Miért zavarna? - aprót rándulnak a szemöldökei.

- Az előtt még semmi bajod nem volt.

- Hagyjuk.

Hazaérve izgatottan készülődök a találkára, teljes puccba vágom magam. A szekrényemből a kedvenceimet, egy szűkebb szabású farmert és egy „Keep Calm and Enjoy Life” feliratú, fehér pólót veszek fel. A szőke hajzatomnak a rendezetten kócos stílust beállítva kilépek a fürdőszobából, a folyosón megtorpan Sehun amint meglát.

- Hova készülsz? - végigmér. - Buzibárba?

- Kac-kac, mondja az, aki összegyűrte a lepedőt Lulu-val... - vágok vissza ridegen, mire megszeppen, de úgy tesz, mintha leperegne róla. - Egyébként meg randim lesz – a széles vigyorom szinte körbefut a fejemen.

- Ki a szerencsés srác? - félmosolyra húzza az ajkait.

- Hani-nak hívják – rántok egyet a szemöldökeimen.

Valósággal lefagy, lelki szemeim előtt látom, ahogy tetőtől talpig jég telepszik a testére. Visszamegyek a szobámba, ahova követ és az ajtónak dől, miközben fújok magamra egy kevés parfümöt.

- Komolyan elhívtad egy randira? - hitetlenség van a hangjában.

- Nem, igazából úgy beszéltük meg, mint egy sima találkozót.

- Ah, így már mindent értek – bólint.

- Ezt hogy érted? - értetlenül fordítom felé a fejem.

- Sehogy, sehogy... – hadarja, miközben elmosolyodik. - Azt hogy gondoltad, hogy egyedül itthon hagysz?

Egy pillanatig néma vagyok, amíg eljut az agyamig a jelentés, ami a kérdése mögött bujkál. Megigazítom magamon a pólót és morcos tekintettel, teljes testemmel felé fordulok, miközben ő továbbra is mosolyogva néz engem.

- Itthon fogsz maradni, nem hagyom, hogy a jelenléteddel zavarj minket.

Az izgatottságtól a tenyereim izzadnak, és úgy érzem, mintha a levegő folyamatosan fogyna előlem. Kilenc óra előtt pár perccel csak néhány ember lézeng a mozi előtt, a karórámra pillantok, de Hani még sehol sincs.

- Nem lepődnék meg, ha el se jönne – morogja mellettem Sehun.

- Maradj csendben – ráförmedek. - Megbeszéltük, hogy egy szót se szólsz, semmi beszólás, úgyhogy tartsd is ehhez magad – fegyelmezem.

- Az oké, hogy Nari-t helyre raktad, de velem nem kellene ennyire fölényeskedned – jegyzi meg utálkozva.

- Bocs, csak egy kicsit feszült vagyok... - fújtatok.

Hallom, hogy Sehun mormol valamit, de nem figyelek rá, mert megpillantom Hani-t közeledni. Magabiztos, kis léptekkel halad felénk, cicanadrágja szorosan a formás lábaira feszül, idomait egy hosszabb, laza felső takarja. Halvány mosollyal az arcán hátra dobja válla fölött a laza hullámokban lógó tincseit.

- Sziasztok – megáll előttem.

- Szia – mosolygok.

Nem tudom visszafogni magam, hirtelenjében megölelem, majd el is engedem, Sehun köhintése hallatán.

Rajtunk kívül még sokan vannak a moziteremben, popcornnal és kólával leülünk, figyelve rá, hogy én kerüljek Hani és Sehun közé, ami sikerül is.

- Hyung, te egyáltalán felfogtad, amit mondtam? - suttog Sehun.

- Nem tudom, hogy mit mondtál, de most nem is érdekel – intem le.

- De, Jongin...

Nem figyelek rá, kizárom a fejemből a hangját és a filmre koncentrálok. Valójában fogalmam sincs miről szól, üres tekintettel bámulom a vásznat, vagy éppen lopott pillantásokat vetek Hani felé, aki teljesen belemerül az elénk vetített világba.

Hani PoV:

Különösebben nem zavar Sehun jelenléte, elég távol van tőlem ahhoz, hogy egyáltalán ne foglalkozzak vele. Jongin mellettem furcsán viselkedik, néha halkan felsóhajt, az ujjait gyürködi, vagy éppen kényelmes testhelyzetet próbál találni a székben. A film izgalmas pillanatában megint mocorogni kezd, ezért megfogom a kezét, mire rögtön abba is hagyja, de továbbra is fogom anélkül, hogy a tekintetem levenném a vászonról. Időközben el is felejtem, hogy őt fogom és az övén hagyom a kacsóm.

Az első óra után már unottan ülök és arra eszmélek fel, hogy fél liternyi kóla után ki kellene mennem. Jongin-ra pillantok, aki nyugodtan, mosolyogva ücsörög mellettem, megszorítom a kezét, hogy rám figyeljen.

- Kimegyek a mosdóba – súgom a fülébe.

- Oké – bólint.

Elengedem a kezét, óvatosan átsurranok előtte a sorok közt, majd Sehun előtt is a szűkös helyen és sietősre veszem a lépteim. Az utolsó pillanatban sikerül könnyítenem magamon, mielőtt a hólyagom felrobbanna. Dolgom végeztével kezet mosok, majd egy pillantást vetek magamra a tükörben. Rémülten megugrok, amikor meglátom benne Sehun-t is, aki ölbe tett karokkal és szúrós tekintettel áll mögöttem.

- Ez a női mosdó – közlöm ridegen.

- Te pedig Jongin-nal flörtölsz, miközben ott a drágalátos barátocskád, Chanyeol.

- Nem flörtöltem vele.

Megfordulok, közelebb van hozzám, mint azt a tükörből gondoltam, a fejemet meg kell emelnem a magasságkülönbség miatt, hogy a a szemébe tudjak nézni.

- Valóban? - cinikusan elmosolyodik. - Én fogtam a kezét, igaz? - közelebb lép.

- Nem fogok neked magyarázkodni – hátrébb lépnék, de megakadályoz a csap széle. - Még mindig azt az orrfacsaró parfümöt használod? - kérdezem, amint megcsapja orromat az illata.

- Igen, csak azért, mert tudom, hogy te nem szereted.

- Seggfej vagy.

Elmosolyodok, arca elé emelem a kezem és a rajta lévő vízcseppeket ráfröccsentem. Összeszorítja a szemeit, de nem lép hátrébb, a kezével megtörli az arcát, majd szúrós tekintettel néz újra rám. Előre hajol, kezeit a mögöttem lévő csap szélére támasztja, körém egy keretet képezve a karjaival, és így azonos magasságba is kerül az arcunk.

- Beléptél a személyes terembe – ráncolom a homlokom.

- Voltam én ennél már mélyebben is benne – félredönti a fejét, büszke mosoly van az arcán.

- Hű, nagyon odalehetsz értem, ha ennyire felejthetetlen volt számodra...

- Hah – felnevet. - Álmodban, leányzó...

Kitartóan szemezünk, pislogás nélkül álljuk a másik tekintetét, miközben csendben telnek a másodpercek.

- Nos? A film végéig így fogunk maradni? - felhúzom az egyik szemöldököm.

- Majdnem egy óránk van még, annyi idő alatt még szexelhetünk is – utánozza a mimikám.

- Mi?! - kacagok. - Miket nem mondasz.

Komolyra vált a tekintete, amíg én nevetek egy sort és nem is változtat a kifejezésén, ebből rájövök, hogy valószínűleg nem viccelt.

- El se hiszem, hogy ezt te tényleg komolyan gondoltad – korholom. - Azt hiszed, hogy megcsalom Chanyeol-t és majd pont veled?

- Én sosem feltételeztem ilyet.

- Akkor engedj el.

Mellkasára teszem a kezeim és gyenge nyomást fejtek ki rá, hogy megadjam a kezdő löketet, de ő meg se mozdul.

- Mit eszel ennyire abban a srácban? - higgadtan kérdezi.

- Azt, amit te annyira gyűlölsz benne.

- Az egész lényét utálom – vágja rá.

- Tessék, itt a kérdés a válaszodra.

Dühös tekintettel néz, látom, hogy állkapcsa megfeszül, szája belső részébe harap, majd elrugaszkodik a csaptól, lényegesen megnő köztünk a távolság, de én továbbra sem mozdulok.

- Csak annyit kérek, hogy legalább Jongin érzéseivel ne játszadozz – kerüli a tekintetem. - Fülig szerelmes beléd... finoman utasítsd vissza.

Elfordul és kisétál a mosdóból.