42. Fejezet

Jongin PoV:

Foglalt, már megint. Egész nap próbálom hívni Hani-t, de nem veszi fel a telefonját, ami aggaszt. Felkelek az ágyamról és gyors léptekkel megyek a bejárati ajtó felé.

- Hova mész? - kiabál Sehun, amint meglát elhaladni a nappali előtt.

- Mi közöd hozzá? - nevetek, miközben a cipőmet húzom.

Kijön a nappaliból, gunyoros mosollyal áll meg velem szemben és a falnak dől.

- Hani-t még mindig nem tudod elérni és hozzá mész, igaz? - felvonja szemöldökeit. - Ha folyton a nyakán lógsz azzal csak bosszantod.

- Ezt cáfolnám, mert nekem legalább elviselhető a személyiségem – felegyenesedek.

- Te tudod – vállat von. - Sok sikert.

- Hogy hogy most nem akarsz velem jönni? - cinikus hangon kérdezem.

- Más terveim vannak mára – mosolya sejtelmes.

- Luhan-hoz mész romantikázni?

Tudom, hogy erre a témára allergiás és legszívesebben elfelejtené, de én gonosz módon mindig eszébe fogom juttatni. Szeretem Sehun-t, mintha a saját öcsém lenne, ezzel csak azt akarom elérni, hogy az egóját csökkentsem olyan szintre, hogy az emberekkel szemben némi tiszteletet mutasson.

- Te kis... - fogait csikorgatva lép felém.

Menekülőre fogom, egy diadalmas vigyorral megfordulok és kilépek az ajtón.

Aggodalmam csak még jobban felerősödik, amikor Hani nem nyit ajtót. Valószínűleg Chanyeol-nál van... Próbálok reálisan gondolkodni ahelyett, hogy mindenféle rosszat feltételeznék. Visszasietek az autóhoz, a kesztyűtartóból kiveszek egy tollat és egy papírt. Pillanatok alatt firkálok rá egy üzenetet, amit visszarohanva Hani postaládájába csúsztatok.

Hazaérve belépek a lakás ajtaján, a szobám felé haladva megtorpanok, amikor meglátom, hogy a nappaliban ücsörög valaki Sehun mellett.

Hani PoV:

A kis faházikó közel sem olyan visszafogott belülről, mint ahogy azt én gondoltam. Az ajtón belépve elém tárul a tágas nappali kandallóval, bőrkanapéval, plazmatévével és egy kovácsoltvas, rusztikus csillárral. Egy boltív választja el a helyiséget a mindennel felszerelt konyhától és az azzal egybenyitott étkezőtől. Egyetlen hálószoba van a házban, amiben csak egy nagy ruhaszekrény és egy franciaágy van, az mellett pedig kis éjjeliszekrények. Ámulatom még nagyobb, amikor belépek a fürdőbe, a tekintetem azonnal a hatalmas sarokkádra szegeződik. Kinyitom a mellette lévő szekrényt, amiben egymáson sorakoznak a hófehér törölközők, a fölöttük lévő polcon pedig tusfürdők, samponok vannak. Kiveszek egy törölközőt, ami annyira puha, hogy akaratlanul is folyamatosan simogatom, miközben a tusfürdőket válogatom. Finomnak hangzik a mézes-csokoládés, ezért arra esik a választásom, kiemelem a többi közül és szemet szúr mögötte egy kis dobozka, ami szerintem valahogy nem illik oda. Azt is kiveszem és felnyitom, hogy megnézzem mi van benne, majd rögtön vissza is csukom és mosolyogva visszahelyezem az óvszerekkel tömött dobozt. A kezemből mindent a kád szélére pakolok, megnyitom a csapot és leveszem magamról a nadrágot és a pólót, amik beszívták magukba a lovak illatát. A fonott szennyeskosárra teszem őket, amikor Chanyeol bekopog.

- Gyere – mondom annak ellenére, hogy a fehérneműn kívül csak egy zokni van rajtam.

- Hani, mindjárt... - benyit és elakad a szava egy pillanatra, amikor meglát, majd szélesen elmosolyodik. - Mindjárt jövök, csak visszarohanok Jungsu-hoz.

- Oké – bólintok.

Beljebb jön, megáll előttem és a derekamat átkarolva magához húz, egy gyengéd csókot nyom a számra.

- Sietek vissza hozzád, virágszálam – búgja.

Újra megcsókol, ezúttal szenvedélyesebben és a derekamon pihenő kezeit is lejjebb vezeti, de mielőtt elérné a fenekem visszafogja magát és elenged, huncut mosollyal néz le rám.

- Igyekezz – sürgetem.

- Te is, mert ha még a kádban ülsz amikor megjövök, akkor beugrok melléd – figyelmeztetően felemeli a mutatóujját.

- Jajj, de rossz lesz az nekem... - közlöm erős szarkazmussal.

- A ruhásszekrényben megtalálsz mindent – óvatosan bök az orrom hegyére. - Bár annak határozottan örülnék, ha meztelenül várnál.

Kuncogva ad még egy puszit az arcomra, majd megfordul és kimegy a fürdőszobából.

A rég látott pillangók ismét elszabadulnak a gyomromban és eszüket vesztve repkednek egész idő alatt, amíg megfürdök. A kádból kilépve érzem magamon a méz és csoki keverékének illatát, testemet körbe tekerem a puha törölközővel, majd bemegyek a hálószobába. Kinyitom a szekrényt és friss, öblítő illat csapja meg az orrom. Az alsó fiókokban találok pár fehérneműt, de egy franciabugyit veszek fel, és megkönnyítem Chanyeol dolgát a melltartó hiányával. Végignézve a fogasokon kiveszek egy egyszerű inget, ami elég hosszú ahhoz, hogy a fenekem eltakarja, ezért a nadrágokhoz már hozzá se nyúlok.

A verandán lévő kinti kanapén ülve figyelem a lassacskán lemenő Napot, miközben a madarak közeli fákon ülve csicseregnek, vidám dallamot hallatva. Percekkel később visszaér Chanyeol, leállítja az autót a ház előtt, kezében egy szatyorral, vigyorogva siet hozzám és lehajolva ad egy csókot.

- Hoztam vacsit – közli, miközben egy tincset a fülem mögé tűr.

Csak bólintok, megfogja a kezem és felállít a puha párnáról, beharapott ajakkal vet rám egy pillantást, mielőtt bemennénk. Követem a konyhába, ahol elenged és a hűtőbe teszi a szatyor tartalmát, majd felém fordul, ismét megfogva a két kezem leül a konyhaasztal szélére. Vágyakozó tekintettel néz a szemeimbe, közelebb lépek hozzá és megcsókolom, miközben átkarolom a nyakát, ő pedig a derekamat. Igazi szerelmes csókot váltunk, eljátszadozva egymás ajkaival, majd a nyelvünk is egymás keresésére indulnak. Kezei elkalandoznak, bizonytalanul simulnak a fenekemre, majd combjaimat megfogva, a csókot megszakítva feláll az asztalról, megkapaszkodok a nyakába és karjaiban visz be a szobába. Finoman dől velem a puha ágyba, mintha egy porcelánbaba lennék, ami a legkisebb érintéstől is összetörhetne. Kényelmesen elhelyezkedik a lábaim között, megkeresi a tekintetem, szótlanul mosolyogva szemezünk, miközben egyik kezemmel végigsimítok az álla vonalán.

- Lószagom van... – orrát a vállába nyomva állapítja meg.

- Nem zavar – hajába túrva közelebb húzom és megcsókolom –, úgyis mindjárt lekerül a ruhád.

Halkan kuncogva egyenesedik fel a térdeire és azonnal le is veszi a pólóját, amin már megszáradt Sea Urchin nyála. Hanyagul ledobja a földre, majd újra fölém hajol, a könyökeire támaszkodik, ez által olyan közel kerül az arca, hogy az orrunk szinte összeér.

- Lehet, hogy most megijesztelek ezzel, de már nem tudom magamban tartani... - komoly hangszíne megrémít. - Nagyon szeretlek... Tudom, hogy korai ezt most kinyilvánítani, de én tényleg-

Egy csókkal fojtom belé a szót, karjaimat átvetem a nyakán, miközben csókok sorozatát cuppantom puha párnáira, szavak helyett így adom a tudtára, hogy én is szeretem őt. Szenvedélyes nyelvcsata közben végigsimítok a hátán, majd lejjebb nyújtózkodva a nadrágját kezdem kigombolni. Egyik kezével besegít, ameddig tudja letolja, utána már a lábaival húzza le magáról a farmert. Mély levegőket veszek miután elválik ajkaimtól és a sarkaira ülve, lassan kezdi kigombolni a rajtam lévő inget. Alulról kezdi, türelmesen bontogatja a gombokat, egészen a köldökömig, majd újra fölém hajol, egy puszit nyom a számra és elindul lefelé az államig, onnan rátér a nyakamra. Elidőzik egy darabig, finoman csókolgatja a puha bőrt az ütőerem fölött, ami vadul lüktetve szállítja a vért, párhuzamosan a szívem heves dobbanásaival. Szájával komótosan araszol lejjebb, amíg bele nem ütközik az ingembe. Ismét gombolni kezd, hogy ajkainak utat nyisson a testem feltérképezésének folytatásához. Lehunyt szemekkel, felületes sóhajokkal élvezem, ahogy végighalad a melleim között, le egészen a hasfalamig, amíg el nem fogynak a gombok. A hátam alá nyúlva felegyenesedik, így engem is felhúz ülőhelyzetbe, hogy levehesse rólam az inget. Miután kibújtat belőle, alsó párnáját beharapva legelteti rajtam a szemeit, majd egy csókkal nyom vissza az ágyba, közben egyik kezét a mellemre teszi, széles tenyerével teljesen körbefogva azt. Óvatosan zárja domborulatom köré ujjait, majd egyre határozottabban, sűrűbben ismétli a mozdulatot, amitől egy aprót belenyögök a még mindig tartó csókba, amit később megszakít és lejjebb csúszik a lábaim között, hogy áttérhessen a melleimre. Az eddig érintetlent masszírozni kezdi, míg a másikon lecseréli a kezét az ajkaira. Apró puszikat lehel a bimbóm köré, majd nedves nyelvével azt is kényeztetni kezdi. Éles sóhajokkal reagálok minden egyes mozdulatára, egyik karom a homlokomon átvetve pihen, míg a másikkal Chanyeol-t simogatom, néha a hajába túrok. A pillangók ismét visszatérnek a gyomromba, olyan érzésem van, mintha több ezren lennének bezárva a kis helyre és hajthatatlanul keresik a kiutat, de folyton csak beleütköznek a gyomorfalamba.

Szinte már kínoz a kényeztetésével, annyira kívánom őt, hogy egész testemben remegek, mintha jeges vízben lennék, de közben a bőröm egyre csak forrósodik és forrósodik.

- Chan...Chanyeol... - zihálom.

Hajába túrva tincseibe markolok és finoman meghúzom magam felé, mire engedelmesen feljebb mászik rajtam és megcsókol.

- Akarlak – nyögöm két csók között.

Lehunyt pillákkal nem látom a reakcióját, de lelki szemeim előtt van a mosolya. Legördül rólam, érzem, hogy mellém fekszik és egyik kezével elindul a nyakamtól lefelé, végigvezeti a melleim között a köldökömig, majd még lejjebb, de egy pillanatban megakad.

- Hát ez...? - felül.

Résnyire nyitom a szemeim és látom, hogy a hasfalam bőrfelületét vizslatja, pontosabban a rajta lévő heget.

- Csak egy sebhely – mosolygok. - Most ne azzal foglalkozz.

Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem akarja feszegetni a témát, visszafekszik mellém és habozás nélkül folytatja az előbbi tevékenységét. Bugyin keresztül simít végig nőiességemen, gyengéd érintésétől akaratlanul is felsóhajtok. Arcom és nyakam felületét puszikkal és csókokkal lepi el, miközben a keze még mindig odalent kényeztet. Sok idő telt el az óta, hogy Sehun-nal közelebb kerültünk egymáshoz a kelleténél, és még előtte is ritkán fordult elő, hogy hasonló dolgokat tettek velem, ezért különös érzés fog el, amikor Chanyeol benyúl a fehérnemű alá és egyik ujját belém nyomja. Egyszerre szabadul fel a gyomromban még több pillangó, miközben enyhe fájdalomtól feszülnek meg az izmaim. Keveredik bennem a fájdalom és az élvezet, miközben hosszú ujját lassan mozgatja bennem. Fejemet hátra szegem, szemeimet még jobban összeszorítom és egy halk nyöszörgés is elhagyja a számat, amikor már két ujjával kényeztet belülről.

- Fáj? - kérdezi halkan.

- N-nem... - hazudom zilálva.

A sajgás párhuzamosan erősödik keze mozgásának tempójával, ajkamat beharapva fojtom vissza a kínlódás által kikívánkozó nyögéseim, remélve, hogy idővel felülkerekedik az élvezet. A fájdalom ellenére is kellően benedvesedek az ingerre, majd a hosszú perceken át tartó izgatás után ellazulnak izmaim, ahogy kihúzza belőlem ujjait. Pihegek pár lélegzetvétel erejéig, miközben Chanyeol a vállamra lehel apró puszikat. Résnyire nyitott szemekkel fordulok felé és nyúlnék alsónadrágjához, de megfogja a csuklóm és megállít. Értetlen pillantásom közben megcsókol, majd felkel mellőlem és kimegy a szobából. A hasamra visszafordulva ágyékomra teszem a kezem, ahonnan sugárzik a szúró fájdalom és mély légvételekkel próbálok enyhíteni rajta, de nem járok túl sok sikerrel. Szerelmemre nézek mikor visszaér kezében a dobozkával, amivel volt már szerencsém találkozni a fürdőben. Leteszi az éjjeliszekrényre és kivesz belőle egyet, majd a fiókba rejti a többit.

- Már értem, szóval minden barátnődet ide hozod, azért van ez bekészítve – mosolygok.

- Ezt nem mondanám, hogy így van. Te vagy az első, akit elhoztam, Jungsu volt ilyen figyelmes, hogy ez itt van – vigyorogva fordul felém.

Halkan kuncogok egy sort, majd szerelmes tekintettel figyelem, ahogy Chanyeol leveszi az alsónadrágját és felhúzott lábaim közé térdel. Van egy leletnyi időm szemügyre venni merev férfiasságát, ami hosszúságában és vastagságában is egyaránt tökéletesen tükrözi az óriásmanó testét, és erekciójának egy enyhe görbülete van felfelé, ami különösen vonzóvá teszi a látványt. Chanyeol szexin, a fogaival bontja ki a csomagolást, amit a földre dob, majd rutinos mozdulatokkal felhúzza az óvszert. Megszabadít engem is az utolsó ruhadarabtól és azt is a többi közé hajítja, majd huncut mosollyal tekint le rám.

- Egy kicsit izgulok – hajába túrva közli azt, ami nyilvánvalóan látszik rajta.

- Én is – bólintok.

Beharapott ajakkal vetek még egy pillantást alfelére, ami biztatásként hat rá, nagyobb terpeszre nyitja a lábaim, könyökeire támaszkodva dől rám, és azonnal ajkai után kapok, finom csókokkal bátorítom. Helyezkedni kezd, amitől ágyéka az enyémnek nyomódik és a csókba nyögök. Minden porcikám kívánja őt, vágyom rá, magamban akarom érezni. Megszakítja a csókot, de a szemeimet csukva tartom, ezért csak érzem ahogy egyik kezét kettőnk teste közé vezeti és férfiasságát a nyílásomhoz helyezi. Visszakönyököl a kezével és lassan, óvatosan kezd behatolni, annak ellenére, hogy könnyedén csusszan belém. Eleinte semmi baj nincs, de a fájdalom ismét megjelenik. Hirtelen fog el a feszítő, szúró érzés, amitől felszisszenve Chanyeol vállaiba markolok, aki ettől rögtön megáll. Mellkasomat lepi el puszikkal, amíg várakozik, majd pár perc elteltével mozogni kezd, de csak addig a mélységig, ameddig be tudott hatolni. Folyamatosan csókolgat és puszilgat, ahol csak ér, hogy terelje a figyelmem és én próbálom is kizárni a fejemből, de a fájdalom nem enyhül. Egyik pillanatban újra felszisszenek, mire ismét megáll.

- Folytasd... - nyögöm.

Kérésemnek eleget téve megint mozogni kezd, de továbbra is csak szenvedek alatta. Hamarosan újfent elérem a fájdalomküszöböm és ismételten kígyóként szisszentek.

- Jól van, semmi baj... - búgó hangjával nyugtat, miközben puszit nyom a gyöngyöző homlokomra.

Kihúzódik belőlem, hímtagját felváltja egyik ujjával és újra tágítani kezd, ami nem annyira, de szintén fájdalmas számomra. Megint úgy érzem magam, mint a legelső alkalmamkor, bár akkor kevésbé voltak ennyire gyengédek és figyelmesek velem, mint Chanyeol. Vállának feszülök, kinyitom a szemeim és megkeresem a tekintetét.

- Cseréljük helyet – halványan elmosolyodok.

Kiveszi ujjait, teljes súlyával rám nehezedve szorosan átölel, majd átfordul velem, így ő kerül alulra. Feltérdelek ágyéka fölé és óvatosan, de határozottan vezetem magamba tagját, majd kezeimmel mellkasán megtámaszkodva kezdek egyre lentebb ereszkedni, de a fájdalom ismét az utamba áll. Nyögök egyet, miközben a testem megdermed, majd a fejemet lehajtom és hajam előre borul. Lenézek a baj forrására, Chanyeol csak félig van bennem, de olyan érzés, mintha hímvesszőjének háromszorosa feszítené a hüvelyem. Újra megpróbálok beleülni, de most se sikerül és csalódottan sóhajtok fel, mire simogatni kezdi a karjaimat.

- Sajnálom, nem megy... - nyögöm.

Leszállok róla és az ágyra fekszek, úszva a kudarc mély medrében. Nem mond semmit, felül és lehúzza magáról az óvszert, amit kidob a kukába, majd visszaveszi az alsónadrágját merev tagjára. Lefekszik mellém, miközben az ingemet rám teríti és magához húzva szorosan a karjaiba zár, egyik kezével a hajamat simogatja.

- Az én hibám... - mormolom a mellkasába. - Ne haragudj...

- Ne kérj bocsánatot, virágszálam – nyugtat émelyítő hangjával. – Nem baj, ha még nem állsz készen; tudok várni – egy puszit nyom a homlokomra.

Még mindig az ágyban fekszünk, de azóta már visszaöltöztem. A fejem Chanyeol kinyújtott karján pihen és kiábrándultan bámulom a plafont. Annyira vártam ezt a napot, jobban akartam Chanyeol-nál is, erre miattam romlik el az egész, amiért haragszom saját magamra.

- Hani?

- Hm? - szerelmem felé fordítom a fejem.

- Mesélnél erről? - ingem alá nyúl és ujját végigfuttatja a hegen.

- Arról már általánosban is tudtál, hogy intézetben nőttem fel, nem? - gondolkodás nélkül kezdek bele.

- Ühüm.

- Volt ott egy srác...