Nem aludtam túl sokat, de mégis kipihenten ébredek az erős
napsütésre. Azt nem akartam, hogy a tegnapi „kudarc” rányomja
a bélyegét a hangulatomra, ezért minden rossz érzést mélyen
magamba fojtok. Oldalamra fordulva megpillantom Chanyeol-t, aki még
mindig békésen alszik. Mosolyogva vetem rá magam és puszikkal
lepem el az arcát. Lassan ébredezik, de amint magához tér
elmosolyodik, és szenvedélyes csókkal fordul oldalra, hogy maga
alá teperhessen. Lábaival összefogja az enyémet és kezeivel is
egy keretet képez a testem köré. A csók után nyom még egy
puszit az ajkaimra, majd szemeivel megkeresi a tekintetem.
- Jó reggelt – hangja álmos, mellkasomra hajtja a fejét.
- Jó reggelt – tincseibe túrva simogatom.
Pár percig csendben fekszik rajtam, majd arcát a melleim közé
fúrva ásít egyet és lemászik rólam. Kezeimet megfogva kisegít
az ágyból, a derekamnál fogva magához húz még egy csókra, majd
gondol egyet és felkap az ölébe, lábaimat a dereka köré fonom,
kezeimet pedig a nyaka köré.
- Szeretlek – mosolyog.
- Én pedig éhes vagyok...
Valószínűleg nem erre a válaszra számított, ami látszik is az
arcán, hirtelen eltűnik a mosolya, elszontyolodik.
- Én is szeretlek – kuncogva csókolom meg –, de már tényleg
éhes vagyok.
Újra elmosolyodik és az ölében visz a konyhába.
Némán reggelizünk, egymással szemben ülve fogyasztjuk a tegnap
vacsoraként hozott kaját. Chanyeol megköszörüli a torkát,
mielőtt megszólalna.
- Hani...
- Hm? - ráemelem a tekintetem.
- Tudom, hogy rosszul fog esni, de tegnap óta nem hagy nyugodni a
kérdés... - kerüli a tekintetem.
Hirtelenjében az én fejemben is megfordul egy csomó kérdés,
kíváncsian várom, hogy folytassa. Pár másodpercig még hallgat,
majd egyenesen a szemeimbe néz.
- Ugye meséltél erről a Sangwoo-ról... és... - felsóhajt.
- Csak bökd ki a kérdést – biztatom, annak ellenére, hogy nem
tetszik a téma felhozása.
- Mi lett a babával?
Már megint az a sajnálkozó tekintet. Utálom, ha valaki így néz
rám és ezt most meg is próbálom leplezni, mert tudom, hogy
Chanyeol is fél megemlíteni ezt a dolgot.
- Elvetéltem – egyszavas válaszomon jobban érezhető a
nemtetszésem, mint azt gondoltam.
- Oh, értem... ne haragudj, nem akartalak felbosszantani...
Nem válaszolok, csak megrázom a fejem és folytatom a reggelizést.
Nem igazán szólunk egymáshoz az autóban ülve se, amikor megyünk
vissza Jungsu-hoz. Megérzem Chanyeol kezét a combomon, mire felé
fordítom a fejem.
- Tényleg sajnálom...
- Oké, nem haragszom – megfogom a rajtam lévő kezét. - Csak ne
hozd fel a témát, ha nem muszáj.
Bólint, hogy tudomásul vette, láthatóan meg is könnyebbül.
A kocsiból kiszállva vidáman üdvözöl minket Jungsu, szorosan
megölelgeti Chanyeol-t, majd engem is.
- Na, mi van? Mi ez a keserű hangulat?
- Segítsünk valamit? - tereli Chanyeol a témát.
- Öhm... - értetlenül néz ránk, majd elmosolyodik, mintha mit
sem sejtene. - Segíts etetni, Hani te pedig bemehetsz a konyhába,
ha gondolod – kacsint.
Nem tudom mire vélni az előbbi kacsintást, de rábólintok és
bemegyek a házba. A konyhába lépve megpillantok egy lányt, aki
sürög-forog odabent.
- Jó reggelt – köszönök, gondolva, hogy ő a szakács.
Megfordul így meglátom az arcát és elképedek. Teljesen úgy néz
ki, mint Chanyeol női kiadásban, főleg úgy, hogy mosolyog.
- Te biztosan Hani vagy – megtörli a kezeit, majd felém nyúl. -
Yura vagyok, Channie nővére.
Hirtelen meg se tudok szólalni, nem is említette, hogy van
testvére, aki ráadásul gyönyörű és kedvesnek is látszik.
- Te tényleg nagyon aranyos vagy – vidáman cseng a hangja.
Besegítek neki a mosogatásban, pakolásban, közben úgy beszélget
velem, mintha évek óta ismernénk egymást, lenyűgöz a
közvetlensége.
- Lehet egy személyes kérdésem?
Végigfut a hátamon a hideg ahogy ezt meghallom, előre félek, hogy
milyen kérdést kapok megint. A pillanatnyi fagyás után folytatom
az elmosott tányérok törölgetését és bólintok Yura felé.
- Mi tetszett meg Channie-ban? - halkan kérdezi. - Úgy értem, hogy
nagyban különbözöl az eddigi barátnőitől, természetesen jó
értelemben...
- Nem is tudom... - elgondolkozok. - Talán ami megfogott benne az a
kedvessége és a példátlan törődés, amit tőle kapok – elmosolyodok –,
na meg persze a külseje se utolsó szempont.
- Tényleg? - felnevet. - Te vagy az első, akitől ezt hallom, a
többiek nem tartották helyesnek a füle miatt.
- Számomra azok teszik vonzóvá – alsó ajkamba harapok.
- Nahát... - elcsodálkozik. - Átmentél a vizsgámon, azt hiszem
nem lesz baj veled.
- Ezt örömmel hallom.
Nyílik az ajtó, Jungsu lép be rajta, mögötte Chanyeol, aki
Yura-t látva megszeppen.
- Channie! - vidáman öleli át az öccsét.
- Hát te?
- Nagybácsi említette, hogy itt vagytok, és meg akartam lesni a
barátnőd. Azt kell mondjam, hogy szerencsésnek mondhatod magad –
megveregeti a vállát.
Öccse szerényen elmosolyodva pillant rám. Jungsu és Yura is
szimpatikus számomra, jó érzéssel tölt el, hogy mindketten
elfogadnak.
A legidősebb kimegy a konyhából, Chanyeol kézen fog és elindul
kifelé, én pedig szótlanul követem, egészen a telket határoló
kapuig.
- Hova megyünk?
- Csak... sétálni akartam – ujjainkat összefonja.
Ilyenkor boldogság tölt el és szinte mindig ezt csinálja, amivel
mintha azt jelentené, hogy nem akar elveszíteni.
Bólintok és elindulunk az úton az erdő felé.
- Miért érzem azt, hogy valami baj van? - halkan szólal meg.
- Ezt hogy érted?
- Tegnap sokkal boldogabbnak tűntél... - érzem, hogy szorosabban
fogja a kezem.
El akartam ezt kerülni, de Chanyeol úgy tűnik túl jól ismer
ahhoz, hogy ne vegye észre milyen a hangulatom valójában. Megáll
az egyik fa árnyékában, engem magához húz és megölel.
- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz... - halkan mondja.
A váratlanul feltörő érzéseket időm sincs visszatartani,
eltörik a mécses. Igazából fogalmam sincs, hogy mi az oka, de
valamiért jó érzés a biztonságot nyújtó karok közt utat
engedni a könnyeknek. Chanyeol simogatni kezdi a hátam
nyugtatásképp, de percekig meg se szólal, türelmesen megvárja,
hogy elcsendesedjek. Megkönnyebbülök, úgy érzem, hogy a
vállaimat már nem nyomja semmi, szipogva nézek fel.
- Jobb már? - mosolyog Chanyeol, miközben a könnycseppeket törli
az arcomról.
- Ühüm – bólogatok.
Mindkét kezét a nyakamra helyezi és lehajolva finom csókot nyom
az ajkaimra. Lassan, óvatosan ízlelgeti párnáimatt, semmi vadulás,
semmi fölösleges nyáladzás, csak sima csókok, de ezekben több
érzelem van, mint az összes eddigiekben együttvéve. Ez kell most
a lelkemnek ahhoz, hogy újra gondtalannak érezzem magam, ráadásul
abban is teljesen biztos lettem, hogy fülig szerelmes vagyok
Chanyeol-ba. A mosolya, a szavai, a nézése mind azt sugallják,
hogy ő is hasonlóan érez velem kapcsolatban és ő ezt minden
tettével ki is mutatja, de ez az a pillanat, amikor minden
bizonytalanság szerte foszlik.
- Szeretlek – suttogom az ajkaiba.
A nap hamar eltelt, a legtöbb időt újdonsült barátom, Haru
társaságában töltöttem, a boxában kefélgettem a selymes
szőrét, miközben beszéltem hozzá.
Lassan sötétedik, amikor Chanyeol megjelenik az istállóban.
- Már mindenhol kerestelek – a boksz ajtajára támaszkodik. -
Mehetünk?
- Hova?
- Az meglepetés – sejtelmesen mosolyog.
- Már megint mit forgatsz a fejedben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése