33. Fejezet

Nem mondtam el Jongin-nak, amit Nari tett. Jobbnak láttam így, mert amiről nem tud, az nem fáj neki. Ha ő vele akar lenni, akkor nem fogok közéjük állni.

Átverve érzem magam, amiért megint őt választotta, de akármennyire is fáj, én elfogadom a döntését és majd valahogy túlteszem magam az újabb csalódáson.

Két napot töltöttem Chanyeol és Baekhyun társaságában. Azt hiszem kijelenthetem, hogy eddigi életem legvidámabb napjai voltak, leszámítva az álmatlan éjszakákat, amikor beleőrültem a gipsz alatti kínzó fájdalomba.

Nagy levegőt veszek, majd lenyomom a kilincset és a legrosszabbra felkészülten lépek be a lakásomba. Az előszobában rögtön megcsap a nyirkos levegő. A falak alján, öt-tíz centiméter magasságig penész takarja a festéket és jellegzetes szagot áraszt a lakásban. Undorodó tekintettel csukom be megyek beljebb, Chanyeol becsukja az ajtót, csendesen követ.

Minden útba eső helyiség ablakát kinyitom, beengedve a friss levegőt.

- Lehetne rosszabb is – Chanyeol látja rajtam, hogy elszontyolodtam, ezért próbál vigasztalni.

Nem mondok semmit, csak keserűen elmosolyodok.

Sehun PoV:

Már megint veszekednek. Két Istenverte napja csak marják egymást és az ok, mindig ugyan az: Nari gyerekes féltékenysége. Nem bírja elviselni, ha Jongin közelébe más lányok kerülnek.

„Kai, ne bámuld azt a lányt!”, „Kai, ki az a csaj?!”, „Kai, mit akar tőled az a nőszemély?!” visszhangzik a fejemben Nari picsogása.

Egy újabb nap, újabb veszekedés, amire reggel ébredek. Hosszas vergődés után bosszankodva, fújtatva dobom le magamról a takarót és heves léptekkel indulok el kifelé. Az ajtó előtt megtorpanok, amikor meghallom Jongin hangját. Ilyet még sose hallottam.

- Fogd már be! - ordít. - Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni az idegesítő vinnyogásodat! Fogadd el, hogy vannak lány ismerőseim, vagy eltakarodhatsz innen, te döntesz!

Ideges ordibálása hallatán egy kárörvendő mosolyra húzom ajkaim. Csend telepszik a lakásra, ezért kimegyek a konyhába, ahol igencsak fagyos a levegő. Kai ölbe tett karokkal áll, árad belőle a határozottság, míg Nari teljes megalázkodással húzza össze magát a széken ülve. Teljesen levegőnek néznek, miközben a reggeli kávémat készítem.

- Nos?! - dörren fel Kai hangja, mire még én is megrebbenek.

- N-ne haragudj – dadog a vele szemben szorongó lány.

A bögrével a kezemben feléjük fordulok, derekam a konyhapultnak döntve követem az eseményeket, miközben a kávét kortyolom.

- Jól van, akkor most felteszek egy kérdést. Megtennéd, hogy őszintén válaszolsz rá?

Nari arcán egyértelműen látszik, hogy megijedt. Szemeit lesüti egy pillanatra, majd egy aprót bólint, egy sóhaj közben.

- Megcsaltál? - hangzik Jongin kérdése.

Nari-val egyszerre szeppenünk meg, szemeim elkerekednek, ajkaim elválnak egymástól és Nari-t figyelem. Pár másodpercig tartó szótlanság közben a meglepettsége helyét bánat veszi át.

- Kitől tudtad meg? - halkan kérdez vissza, kerülve Jongin tekintetét.

A forró kávét félrenyelem, fuldokolva megfordulok és a csap fölé hajolok. Másodpercekig levegőért kapkodok, a bögrét leteszem és harsány nevetéssel fordulok vissza feléjük, de hyung rosszalló pillantására visszafojtom.

- Hülye és meggondolatlan vagy – fordul vissza Nari-hoz. - Elég sokan tartózkodtak a házban, voltak rá szem- és fültanúk – monoton hangon, szinte tagolva mondja a szavakat.

Nari lehajtja a fejét, nem mondd semmit.

- És még te hisztiztél nekem állandóan a féltékenységeddel – meglep Jongin higgadtsága. - Szedd össze a cuccaid, egy órát kapsz, hogy eltűnj az életünkből. Aztán felőlem meg is ölheted magad.

- Kai, ne haragudj rám – kezd szánalmas pityergésbe. - Hibáztam, beismerem-

- Nem érdekel – csendre inti. - Menj pakolni.

- Ne tedd ezt velem! - feláll, megindul felé, de Jongin elhátrál előle.

- Nari! - figyelmeztető hangomra megtorpan. - Kész, vége van, fogd fel. Vele is eljátszottad, innentől nincs miről beszélni.

Másodpercekig ácsorog még egy helyben, majd sarkon fordul és sírva hagyja el a konyhát. Összenézünk hyunggal, majd ugyan abban a pillanatban, egyszerre húzódnak az ajkaink egy széles mosolyra.

- Istenem, de jó érzés – lerogy az egyik székre.

- Én erről miért nem tudtam?

- Tegnap előtt kaptam egy üzenetet Baekhyun-tól, hogy a szülinapodon valakivel összefeküdt a nőszemély – grimaszol.

- Akkor?! - meglepődök. - Kivel?

- Eunhyuk. Megkérdeztem őt is, hogy igaz-e és fél órán át bocsánatért esedezett, mert nem tudta, hogy a csajom – nevetgél.

- Én figyelmeztettelek – korholom –, de nem hallgattál rám.

- Tudom – újra elmosolyodik, kinyújtja végtagjait. - Most végre szabad az út Hani-hoz.

Felvonom az egyik szemöldököm, tekintetem a plafon felé emelve hagyom magára a konyhában.

Jongin PoV:

Izgatottan hallgatom a telefon kicsörgésének hangját.

- Szia, Jongin – Chanyeol mély hangja üti meg a fülem.

- Beszélhetnék Hani-val?

- Tegnap hazavittem, hívd a mobilján – kedvesen javasolja.

- Oké, köszi.

Bontom a vonalat és hívom Hani-t, de közben meggondolom magam. Zsebre rakom a telefonom, felkapom a kocsikulcsot és kilépek a házból.

Hosszas várakozás után nyit ajtót, láthatóan meglepődik, ahogy meglát.

- Szia – mosolygok.

- Szia... - tekintete komor.

- Hogy vagy? - begipszelt karjára nézek.

- Megvagyok.

- Bejöhetek?

Szótlanul arrébb áll, a lakásba lépve friss festék illata csapja meg az orrom. Bemegyek a napaliba, leülök a kanapéra, megvárom amíg ő is helyet foglal.

- Nagyon sajnálom, hogy a múltkor csak úgy leraktam a telefont – kezdek bele.

- Hallottam mindent.

- Oh... - igyekszem leplezni a szégyenérzetem. - Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek és valami fontosat is szeretnék mondani – nem mond semmit, ezért folytatom. - Nari-val vége köztünk mindennek. Megjött az eszem, a sarkamra álltam és még mindig el kellene viselnem őt, ha te nem lennél.

Kérdően pislog.

- Sajnálom, ha csalódnod kellett – halványan elmosolyodok. - Ígérem, hogy nem fogok több fájdalmat okozni-

- Parancsolsz? - homlokát ráncolja. - Azt hitted, hogy dobod Nari-t és én rögtön a karjaidba borulok, azok után, hogy többször is átcseszted a fejem?

- Én... nem, én csak... - hebegek.

- Akkor?

- Reméltem, hogy újrakezdhetjük.

- Mégis mit?

- Én csak több időt szeretnék tölteni veled – zavartan vakarom a fejem. - Reméltem, hogy minden olyan lesz, mint azelőtt.

- Persze, mindent elfelejtünk és kezdünk mindent elölről – erős szarkazmus van a hangjában.

- Megértem, hogy haragszol rám...

- Remek, ennek örülök. Most menj el légy szíves, sok a dolgom.

Határozottsága és gyűlölettel teli tekintete meglep. Tisztában vagyok vele, hogy megérdemlem, de mégis fáj, hogy eljátszottam nála minden esélyem. Mindent máshogy kellett volna csinálnom, de tudjuk, hogy az ember utólag mindig okosabb. Most pedig idegeskedhetek a saját hülyeségem miatt.

Az estében teszek egy pár kört a városban, mielőtt hazamennék. Vezetés közben kitisztul a fejem, az útra való koncentrálás a legjobb gondolat-elterelés számomra. A házba lépve rögtön letámad Sehun:

- Na, mi volt? - hangja kíváncsiságtól cseng, nem kap választ. - Kosarat kaptál?

- Azt hiszem...

- Az idióta – grimaszol. - Ne is foglalkozz vele – vállamra teszi a kezét.

- Nem adom fel – vigyorgok. - Nem hagyom, hogy a tiéd legyen.

- Pffff... - forgatja a szemeit. - Nekem nem kell.