24. Fejezet

Fél órája elmúlt tíz óra, amikor találkoznunk kellett volna a szórakozóhely bejárata előtt, de szokás szerint Sehun már megint késik. Percenként pillantgatok a karórámra, miközben toporgok, hogy valahogy felmelegítsem magam. Nincs annyira hideg, de a pánt nélküli koktélruhában elég hűvös az esti levegő.

- Azt a mindenit! - a mondatot füttyentések követték.

Megfordulok a hangok irányába, két srác méreget a kiéhezett, erotikus vágyakkal teli szemeikkel. Egy halvány mosolyt erőltetek magamra és egy grimasszal elfordulok tőlük, de úgy tűnik ők nem a könnyen lerázható fajtába tartoznak.

- Szórakozni jöttél, szépségem? - egyikük gyengéden maga felé fordít.

- Mondhatjuk – visszafogom magam, próbálok kedvesen válaszolni.

Az utcai világításban nem tűnnek őrült perverzeknek, nagyon is jóképűek és mindkettőnek magas termete van, a vöröses hajú egy fél fejjel magasabb is a szőkénél.

- És egy magadfajta, gyönyörű teremtés miért ácsorog itt egyedül? - harapja be alsó ajkát az alacsonyabb.

- Kicsim, sajnálom, hogy késtem!

Az ismerős hang felé fordulok, de időm sincs felfogni, hogy ki az, mert azonnal egy gyors puszit nyom a számra és egyik kezével átkarolja a derekam. Ez mi a franc volt?! Magamban ezt a kérdést visítom újra és újra, miközben Chanyeol-t figyelem.

- Bocs srácok, foglalt – vigyorog a két idegenre, akik szó nélkül vállat vontak és bementek. - Sajnálom, jobb ötletem nem volt, hogy lekoptassam őket – elenged.

- Ismered őket? - az óriásmanó mögül feltűnik Sehun.

- Öhm... ne-nem – megrázom a fejem.

Érzem, hogy vörösödök, bár Sehun kifejezéstelen arcából arra következtetek, hogy nem igazán hatotta meg a „csókjelenet”. Villámgyorsan végigfuttatja egész testemen a tekintetét, majd hosszas szemezésbe kezd velem.

- Nem megyünk be? - Chanyeol a látóterembe lép.

- De – leveszem a szemem Sehun-ról és bemegyünk.

Egy lépcső vezet lefelé, minden egyes lépcsőfokkal hangosodik a dübörgő zene. Leérve körbenézek, a táncparketten a miniruhás nők kelletik magukat, páran meg már ruhán keresztül szexelnek a táncpartnereikkel, a fotelekben pedig már kiütve pihennek, akik túl sokat ittak. Tipikus, péntek esti látvány.

- Mit iszunk?

- Töményet – kérdésemre Chanyeol vágja rá a választ, mögöttem elsétálva.

Megállok a bárpult előtt és egy kezet érzek a fenekemen végigsimítani, mire felháborodva fordulok meg, de csak Sehun távolodó alakját látom.

Egy üveg whiskyvel és három pohárral megyek az asztalhoz, ahova a fiúk telepedtek és helyet foglalok Chanyeol mellett, ami láthatóan nem tetszik Sehun-nak.

- Nem ülök melléd, mert neked keresünk most csajt – hangosan közlöm, de a zene így is tompítja a hangomat.

Válaszként egyszerűen megvonja a vállát és az üvegből tölteni kezd a poharakba.

- Nem is mondta, hogy ezért jön – hajol a fülemhez Chanyeol.

- Annyira megleptél, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy itt vagy?

- Sehun-nal összefutottunk és kérdezte, hogy lenne-e kedvem eljönni.

Elmosolyodok a válaszán és Sehun-ra nézek. Lehet, hogy csak azért hívta el, mert egy másik srác jelenléte nagyobb önbizalmat ad neki a lányokhoz, mindenesetre eléggé különös véletlen, hogy pont Chanyeol-t.

Tempósan fogy az alkohol, az üvegnek már csak az aljában van és én már érzem a hatását. Intézkedni kezdek, mielőtt Sehun lerészegedne, előre hajolok és az asztal közepére könyökölök. Cselekedetemre a melleim közé bámul, mielőtt a szemembe nézne.

- Kinéztél már magadnak valakit? - mosolygok.

- Igen.

- Akkor hagyd a francba ezt a fapofát és menj oda hozzá – utasítom.

- Mindjárt – belekortyol a poharába.

Megkerülöm az asztalt és lehuppanok mellé, nagy nehezen, akarata ellenére arrébb lökdösöm, hogy helyet csináljak magamnak.

- Na, ki az? - behullámosított tincseimet hátra dobom a vállamról.

- Még senki.

- Mi? Az előbb azt mondtad-

- Reméltem, hogy békén hagysz, ha azt mondom, amit hallani akarsz – leteszi a poharat az asztalra és az utolsó cseppet is beleönti az üvegből.

- Ha leiszod magad az nem segít – elveszem előle a poharat, elengedve a fülem mellett az előző beszólását.

A táncolók felé fordul és tüzetesen kezdem felmérni a terepet. Számomra ez egy új dolog, mert eddig általában pasikat kémleltem, de próbálok Sehun fejével gondolkodni.

- Ott – mutatok a kiszemelt irányába. - A piros ruhában; fekete, hosszú hajú.

Megvárom amíg szemei megtalálják és végigmérik a lányt. Kiveszi a kezemből a piát, egy húzásra megissza és a lábaim fölött átmászva odamegy. Hátulról közelíti meg a lányt, a derekát megérintve lép elé és az eseményeket tovább már nem tudom követni, mert elvesznek a tömegben. Chanyeol ismét feltűnik előttem, arrébb csúszok és leül mellém:

- Honnan ismeritek egymást Sehun-nal?

- Öhm... - elgondolkozom. - Jongin által, mert vele régebben sokat találkozgattunk – Chanyeol tekintetéből kitalálom a gondolatát –, de nem volt köztünk semmi, csak barátok voltunk.

- Voltatok? Múlt időben?

- Igen – sóhajtok. - Amióta Nari a barátnője, azóta nem igazán keressük egymás társaságát...

- Nari? - meglepődik. - Az a Nari, akivel Sehun ment Amerikába?

- Igen. Geumsan-ba ment meglátogatni a szüleit, ott találkoztak és... ennyi – fejezem be egy vállvonással. - És te hogy ismerted meg őket? - rossz érzésem van, ha Jongin-ról kell beszélnem, ezért terelem a témát.

- Gimiben osztálytársak voltunk és egy baráti körünk volt, bár ő inkább csak Jongin társaságát kereste mindig.

Bólintok egy aprót, majd a tömeg felé fordulok Sehun-t keresve, de nem találom.

- Hozok valamit inni – közlöm.

Felállok és kicsit szédelegve, de egyenesen megyek a bárpulthoz, eltelik pár perc amíg az előttem lévőket kiszolgálja a pultos. Türelmesen várok, amikor megjelennek mellettem a magas, idegen srácok.

- Szia – integet barátságosan a magasabb.

- Sziasztok – mosolygok, nyugodt vagyok abban a tudatban, hogy ők azt hiszik barátom van.

- Elárulod a neved? - egy szívdöglesztő mosolyra húzza ajkait.

- Hani.

- Én Kris vagyok, ő pedig Tao – mutat az alacsonyabbra.

- Hé, Xiao Lu! - kiáltja el magát Tao és maga mellé húz valakit.

Meglepetten nézek Luhan-ra, aki szintén ugyan olyan arckifejezéssel néz:

- Hani?

- Ti ismeritek egymást? - lepődik meg Kris.

- Öhm... mondhatjuk – elmosolyodok.

- Lulu, miért nem mondtad, hogy te ismersz ilyen dögös lányokat?

Belül felerősödik bennem a bűntudat, miközben Luhan megtört, elkeseredett arcát figyelem és rossznak érzem magam, amiért Sehun-t csajozásra unszolom. Kattog az agyam, valamit ki kell találnom, hogy Luhan ne lássa meg és hamar támad egy ötletem:

- Csatlakoztok hozzánk?

- Ha a barátodat nem zavarja...

Koktélokkal és két üveg pezsgővel, a három fiú társaságában térek vissza Chanyeol-hoz, leülök mellé.

- Cica – megszólítom, játszva a barátnő szerepet. - Ők itt Luhan, Kris és Tao... Ő pedig a barátom, Chanyeol – mutatom be őket egymásnak, kihangsúlyozva a „barátom” szót.

Úgy tűnik egész jól kijönnek egymással, de nem tudom figyelmen kívül hagyni Luhan szótlanságát, csalódott arckifejezését.

- Ne haragudjatok, egy időre elrabolom Luhan-t – felkelek.

Megragadom az említett kezét, felhúzom az ülésből és megindulok vele. Készségesen követ, ki a szórakozóhely bejáratáig. Elengedem és a hűvös levegőn ölbe tett karokkal fordulok felé.

- Hogy vagy? - teszem el egyszerűen a kérdést.

- Megvagyok – vállat von. - Miért kellett kiráncigálnod ide?

- Csak beszélni szerettem volna veled.

- Mégis miről? - ellenségesen kérdezi.

- Nem tudom – játszom a tudatlant. - Sehun-ról?

- Nem akarod róla beszélni! - felcsattan. - Ne aggódj, nem fogom elárulni senkinek a kis titkotokat – összeszűkíti szemeit.

- Nem is ezért mondtam. Tudom, hogy mi történt veletek-

- Elmondta? - válaszként csak bólintok.

Tekintete ismét szomorúságot tükröz, fejét lehajtja és a lábával rugdalni kezdi a földön lévő kavicsokat. Sajnálatot érzek, miközben őt nézem, ezért az eddigi viselkedése ellenére is fel akarom vidítani.

- Luhan – megvárom, amíg rám néz. - Teljesen össze volt zavarodva, miután elcsattant köztetek egy csók, nem értette, hogy miért tetszett neki a dolog és fogalma se volt róla, hogy mit akar.

- Komolyan? - őzeket megszégyenítően aranyos tekintettel mered rám. - Szerinted... lehet róla szó, hogy...? - zavartan elmosolyodik és elpirul.

- Nem tudom, előfordulhat, hogy érez irántad valamit, de nem akarok hiú reményeket kelteni benned – válaszolok őszintén. - Csak arra kérlek, hogy ne rágódj ezen és ne búslakodj.

- Rendben – bólint. - Köszönöm...

A többiekhez visszaérve meglátom Sehun-t, aki Chanyeol mellett fetreng, eléggé ittas állapotban; Luhan-ra nézek, aki elkerekedett szemekkel néz rá.

- Veled meg mi történt? - guggolok a részeg mellé, ugyanis leülni már nincs helyem mellette.

- Én csak meghjjosl – vigyorogva néz rám, de egy szavát se értem.

Kérdően Chanyeol-ra nézek, aki csak vállat von, jelezve, hogy fogalma sincs mikor ivott ennyit Sehun. Kris és Tao remekül elszórakoznak rajta, nem tudom, hogy mi történhetett korábban, de ők nem tudják abbahagyni a nevetést. Chanyeol se valami beszámítható, de a segítségével sikerül kivonszolni Sehun-t a hátsó kijárathoz. Egy pár ember ott lézeng, van aki egyedül, nyugodtan szívja a cigijét, mások pedig csapatban, egy kört alkotva. Leültetjük Sehun-t az egyik padra, szinte rögtön össze is görnyed, vihogva kapaszkodik Chayeol-ba, hogy megtartsa magát.

- Mit csináltál, te idióta? - leülök mellé.

- A... az a hülye kis ribanc – megakad és egy nagy sóhaj után folytatja – most csalja a férjét egy másik csávóval...

Fogalmam sincs, hogy miről beszél, de most nem is ez a dolog érdekel. Megvárom, hogy abbahagyja a nevetést, mielőtt újra kérdeznék:

- De hogy tudtad magad ilyen részegre inni?

- Nye...nem thudom – továbbra is vigyorog. - Elzhavartam a ribaancot a gecibe és inkább meg-meg-megittam pár felest...

- Elég rendesen kiütötted magad – nevet Chanyeol, akibe még mindig kapaszkodik. - Most mi legyen vele?

- Hívunk egy taxit és hazavisszük.

- Én közel lakom... - sétál mellénk Luhan, előkerülve a semmiből. - Alhat nálam is... - zavartan tűr szőke tincseibe.

- Rendben – elmosolyodok.

- Neee, ne hagyjatok vele – ellenkezik Sehun. - El fogja ve-venni a seggem szüzesséégéét...

Chanyeol hisztérikus hahotázásban tör ki, amit egy rossz pillantással és fejrázással fojtok belé.

- Sehun, ne beszélj hülyeségeket – fordulok felé.

Felállok mellőle, amit meg is bánok; egy pillanatra megszédülök és én is csak Chanyeol-ba kapaszkodva tartom meg az egyensúlyom, de a szabad kezével azonnal meg is fog az óriásmanó:

- Jól vagy? - aggódva néz.

- Igen, csak én is egy kicsit sokat ittam – mosolyommal megnyugtatom.

Az útra koncentrálva megyek Luhan mellett, mögöttünk nem sokkal lemaradva Chanyeol támogatja Sehun-t.

- Mi van, ha kiakad és ordítozni fog? - fújtat mellettem a szőke Bambi.

- Ugyan-

- De most komolyan. Te is tudod, hogy milyen.

- Elmagyarázod neki, hogy mi történt és még hálás is lesz – hátra pillantok.

- Sehun, állj már a lábaidra, ne én vonszoljalak – nyöszörög Chanyeol.

- Álmos vagyok, hyung...

- Hamarabb ágyba jutsz, mint én, ne hisztizz.

A kis jelenet után mosolyogva fordulok előre, Luhan-ra pillantva látom, hogy még mindig emészti magát.

- Ne aggódj...

- Miért segítesz nekem? - rám néz. - Én mindig arrogáns és bunkó voltam, de most mégis tereled felém Sehun-t. Miért?

- Megérdemled őt, mert önzetlenül szereted, az elviselhetetlen személyiségével együtt. Még nem ismerte be magának se, de tudja, hogy szerencséje van veled.

Nagy nehezen, de sikerül Sehun-t eljuttatni Luhan ágyáig. Chanyeol zihálva, levegőért kapkodva hagyja el mellettem a lakást.

- Van súlya ennek a gizda gyereknek...

- Én mondtam, hogy segítünk – elindulunk a lépcsőkön lefelé.

- Az alapján, amit hallottam jobbnak tartottam, ha kettesben hagylak titeket.

- Mi? - értetlenül nézek fel rá.

- Hát a mondatfoszlányokból, amiket ma hallottam az jött le, hogy ti valami szerelmi háromszögben lehettek. Sehun fülig szerelmes beléd, de te meg Luhan-t szereted.

Megállok az egyik lépcsőfokon és nevetésben török ki. Erősen megkapaszkodok a korlátba, hogy ne szédüljek le és Chanyeol türelmesen megvárja, hogy lenyugodjak.

- Huh, ez jó volt – mosolyogva indulok el lefelé.

- Rosszul látom a dolgokat? - az óriásmanó átkarolja a derekam, látva, hogy nem haladok biztos lábakon.

- Igen. Luhan van oda Sehun-ért és én csak egy kívülálló vagyok – felvilágosítom.

- A bevándorló kínaiak mind melegek? - pislog nagyokat. - Tao és Kris is meleg, pontosabban ők ketten egy pár.

- Várj... Luhan kínai?

- Ühüm – bólint. - Kris mondta, mikor ti kimentetek.

Számomra ez teljesen új dolog volt, ezen gondolkoztam egészen addig, amíg ki nem értünk a lépcsőházból. Testem összerezzent a hajnali, hideg levegőn.

- Fázol? - simogatni kezdi a libabőrös karjaim.