26. Fejezet

- Miért nem veszed fel a telefont?! - viharzik be Sehun az ajtón.

Öltözéke és a haja csurom vizes a kinti szakadó eső miatt, dühös tekintetével villámokat szót felém.

- Higgadj le – mosolyogva, nyugodtan kezelem a modorát.

- Higgadjak le?! Hívogatsz, de amikor visszahívlak nem veszed fel!

- Most komolyan ebből csinálsz ekkora problémát? – elindulok a fürdőbe.

- Igen! – követ.

Kiveszek a szekrényből egy kis törölközőt, a kezébe nyomom és kimegyek, a haját törölve jön utánam a nappaliba.

- Az mi? - néz a dobozra, amit arrébb teszek.

- Egy ruha – lehuppanok a szófára, mosolyogva felvonom a szemöldököm. - Kipihented magad Luhan-nál?

- Hagyjuk - hozzám vágja a haja által nedves törölközőt és leül mellém.

- Hagyjuk? - értetlenül fürkészem kifejezéstelen arcát.

- Szerencsétlen vigasztalhattam egy órán át.

- Ne beszél így róla, egy kicsit együttérzőbb lehetnél vele.

- Én próbáltam, de úgy viselkedik, mint egy tinédzser, annyira szerelmes, hogy... - elhallgat.

- Hogy?

- Képes lenne meghalni értem.

- Ezt mondta? - kérdésemre csak bólint.

Gondterhelt arcát figyelem, miközben megnyalja alsó ajkát, ujjaival orrnyergét kezdi nyomkodni. Csendben eltelik pár perc, majd felém fordul:

- Teljesen kikészít engem is a tudat, hogy mennyit szenved miattam, de könyörgöm... az ő kedvéért nem fogom magamra erőltetni a buziságot!

- Mondtam, hogy ne használd ezt a szót, tiszteletlen – elmosolyodok. - Én a csókotok óta azt gondolom, hogy legbelül te szereted őt, csak magadnak se vallod be, mert a biszexualitás számodra tabu téma.

- Te buzinak tartasz?! - felháborodik.

- Nem – rosszallóan nézek rá, mert megint azt a szót használta. - Szerintem az nem csak sajnálat volt, amikor összezavartad saját magad.

- Egy szavadat se értem, ha ilyen sejtelmesen beszélsz – rázza a fejét.

- Arra akarok kilyukadni, hogy nagyon, tényleg nagyon kicsi az esélye, de lehet, hogy megjön az eszed, nem hazudsz tovább magadnak és felvállalod-

- Hani! - félbeszakít. - Én nem hazudok magamnak, nem vagyok meleg és kész!

- Nem azt akartam mondani ezzel, hogy meleg vagy, tudom, hogy a nőket szereted, de erős a gyanúm, hogy a másik nem is vonz, pontosabban Luhan.

- Jól van, tegyük fel, hogy beigazolódik az idióta elméleted és beismerem magamnak, hogy biszexuális vagyok és vonzódok hyunghoz, de azt te sem tudod elképzelni, hogy elkezdek elviselhetetlenül szűk cuccokban járni; magasabb hangon beszélni, miközben mindennek becenevet adok, felveszem a Sehuna nevet és akkor majd veled megyek shoppingolni meg manikűröztetni.

Szavai nevetésre késztetnek:

- A saját nemedhez való vonzódás nem egyenlő azzal, hogy nővé változol – kuncogok. - Még elviselhetetlenebb lennél, mint most és azt már nem tudnám elviselni.

- Hagyjuk – halántékát masszírozza. - Agygörcsöm van tőled.

- Seggfej vagy – megsértődök.

- A seggfej lelép – felkel. - Legközelebb vedd fel a telefonod, ha hívlak.

- Értettem, főnök.

Kimegy a nappaliból, egy ideig még vacillálok a dolgon, de végül felpattanok és utána megyek. Kinyitja a bejárati ajtót, amit visszacsukok és hátamat nekitámasztva, ölbe tett karokkal nézek Sehun-ra.

- Oké, akkor most mondd el, hogy mi van.

- Miről beszélsz?

- Látom, hogy valami bajod van, azért viselkedsz így velem.

- Nincs semmi bajom – oldalra tekint.

- Hazudsz. Tudom, hogy nem mondasz igazat, amikor elnézel jobbra.

Meglepetten pillant rám, majd az arca ismét kifejezéstelen tekintetet vesz fel:

- Hagyjuk.

- „Hagyjuk”, mindig ezt a legkönnyebb mondani. Lehet, hogy tudok segíteni, de ha nem akarod akkor mondd azt és nem kérdezősködök.

- Eleget segítettél már – hangja tele van szarkazmussal.

- Jól van akkor – fintorgok. - Azt hittem bízol bennem annyira, hogy mindent megbeszélünk, de ezek szerint tévedtem.

- Ez nem a bizalomról szól! - csattan fel. - Fogalmad sincs a szavaid súlyáról, gond nélkül kimondod őket anélkül, hogy egy kicsit is átgondolnád a dolgokat! - kiabál.

- Átgondolnám a dolgokat, ha hajlandó lennél beszélni róluk, de így nem tudok semmit, ha el se mondod!

- Még feldolgozni se tudtam, nemhogy beszélni róla!

- Miről? - halkulok el.

- Megtettem valamit, amit azóta megbántam...

Luhan PoV:

Fekszem az ágyban és szüntelenül csordogáló könnyeimet törölgetem az arcomról. Ezek nem a szenvedésem és a bánatom könnyei, hanem a mérhetetlen, felülmúlhatatlan boldogságomé.

Még mindig érzem magamon az érintéseit, ahogy kezeivel és ajkaival bejárta az egész testem, a bőröm és az ágynemű is beszívta az illatát, ami betölti az egész szobát. Ismét valóra váltotta az álmomat, sosem fogom elfelejteni ezt a napot. Nem akarom, hogy eljöjjön a holnapi nap, nem akarom, hogy teljen az idő, mert csak távolodni fognak tőlem ez a boldogsággal teli pillanatok, halványulni fognak az emlékek.

Annyira gyengéd, de mégis szenvedélyes volt. Szavak nélkül tudta, hogy mire vágyom és eszerint szabályozta lökéseit, amikkel a csúcsra juttatott.

Még mindig lángol az egész testem, Érte vágyakozva; a látásomat pedig még mindig a boldogság rózsaszín felhői ködösítik.

Izzadtan, zihálva fekszik el az ágyon, én is elterülök mellette, szorosan átölelve és hozzábújva verejtékező testéhez. Felém fordulva átölel, lehunyt szemekkel, mélyen szívom magamba az illatát, miközben tincseit csavargatom.

- Köszönöm – suttogom a mellkasába.

Csak egy hümmögéssel válaszol.

- Most én vagyok a világon a legboldogabb ember – mosolygok és erősebben szorítom magamhoz Sehun-t. - Álmomban se gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik.

- Sosem tudhatod, hogy mit hoz a sors – sóhajt.

- Sehun?

- Hm?

- Szeretlek...

Ismét csak hümmög egyet, de mást nem is vártam el tőle, ezért nem lomboz le. Elenged, leveszi magáról a köré font karjaimat, egy puszit nyom a homlokomra és kimászik az ágyból. Begyűjtöm a takarót és meztelen testemre terítem.

Szerelmes tekintettel figyelem Sehun-t, ahogy szárazra törli magát és felöltözik. Arcán egy érzelem sincs és nem néz rám, mintha ott se lennék.

- Hé – mosolyogva szólok utána, mielőtt kimenne. - El se köszönsz?

Visszafordul az ajtóból, hozzám sétál és gyengéden megcsókol.

+18 extra gif