32. Fejezet

- Régóta el akartam mondani neki, mert Jongin a barátom, de egy gyáva nyúl vagyok – kezd bele Baekhyun.

- Egy szavadat se értem – pislogok.

- Ahj, oké... csak adj egy percet – sóhajt.

Figyelem a tanácstalan arcát, miközben lebiggyesztett ajakkal piszkálja az asztalon lévő terítőt, ide-oda gyűrögetve azt. Halkan hümmög párat, végül felemeli a fejét, rám néz.

- Azt hiszem Nari megcsalta Jongin-t – suttog, pedig csak mi ketten vagyunk a lakásban.

- Ezt meg honnan veszed? - felvonom a szemöldököm.

- Furcsa hangok szűrődtek ki a vendégszobából...

- Furcsa hangok? - úgy kell belőle kihúznom mindent.

- Hát... tudod... amikor... na.... érted mire gondolok - zavartan motyog. - Aztán, nem sokkal később hatalmas vigyorral jött ki a szobából Nari, meg Donghae haverja... Eunhyuk?

- … - elkerekednek a szemeim. - Hol volt akkor Jongin?

- Nem tudom – vállat von. - Azt hiszem akkor mentetek ki a teraszra... De ha nem hiszel nekem, megkérdezheted Suho-t, ő is látott és hallott mindent.

- Hiszek neked – bólintok.

Egyszerre érzek szánalmat és sajnálatot Jongin iránt, miközben elméleteket gyártok a fejemben, Nari kivégzéséről.

Baekhyun remek társaság, egy percig se unatkoztam mellette, így teljesen elterelte a figyelmem a karom lüktető fájásáról. Mintha eleinte kicsit zavarban lett volna, de hamar feloldódott és megmutatta, hogy mennyire közvetlen és vicces srác valójában. Azt hiszem benne egy rokonlelket fedeztem fel, időközben kiderült, hogy szinte teljesen megegyezik a felfogásunk az élet dolgaival kapcsolatban, ráadásul a humorérzékünk is egyformán idióta és nem ismer határokat.

Este a kádban ülök, a begipszelt karomat kilógatva belőle és erősen gondolkozom azon, hogy elmondjam-e Jongin-nak, amit Baekhyun mondott. Nem ismerem Nari-t, de tudok róla annyit, hogy higgyek Baekhyun-nak.

Még soha semmi nem tartott ennyi ideig, hogy egy kézzel kimásszak a kádból és felöltözzek, ami egy fél órányi bajlódás után végre sikerül. Kilépek a fürdőből és azonnal egy óriás terem előttem, jókedvű mosollyal az arcán.

- Szia! - kiáltja.

Ijedtségemben kishíján hanyatt esek, de hamar visszanyerem az egyensúlyom.

- Halálra ijeszted azt a szegény lányt... - jegyzi meg Baekhyun.

- Jongin hívott, hogy veled akar beszélni – vált témát.

Turkál a zsebében, majd felém nyújtja a telefonját, amit habozva veszek el tőle. Elnézek Baaekhyun felé, aki a gondolataimban olvasva válaszol egy bólintással.

- Mi van veletek? - értetlenül néz ránk Chanyeol.

- Semmi – mosolygok.

Megkeresem Kai nevét és félre vonulok Chanyeol szobájába, amíg kicsöng. Az ágyra ülve, feszengve szorongatom a telefont a fülem mellett.

- Igen?

- Sehun? - lepődök meg, amikor felismerem a hangját.

- Na, mi a helyzet? - gúnyt érzek a hangján. - Hogy telnek a napjaid Chanyeol mellett?

- Jól, de én most Jongin-nal akarok beszélni – közlöm határozottan.

- Jongin most nem ér rá, de én szívesen társalgok veled.

- Nem akarok társalogni veled, Jongin-nal kell beszélnem – ismétlem.

- Mondtam, hogy most nem ér rá, épp Nari-val romantikáznak – érződik, hogy mosolyog.

- Akkor... majd mondd neki, hogy kerestem.

- Mindenképp – válaszol, kevésbé őszintén. - További kellemes időtöltést Chanyeol mellett.

- Meglesz.

Jongin PoV:

Az ágyban fekszem, kezeimmel a tarkóm alatt bámulom a plafont, miközben Nari feje a mellkasomon pihen.

- Min gondolkozol? - kérdezi halkan.

- Semmin – csak azon, hogy mi tegyek.

- Akkor miért nem mondasz semmit?

- Mit kellene mondanom? - rá nézek, tekintetünk találkozik.

- Nem tudom... Régen annyit beszélgettünk. Hova lett a régi Kai, akibe beleszerettem? - nem válaszolok, újra a plafont kezdem bámulni. - Miért érzem azt, hogy már nem szeretsz?

Nagy hévvel nyitódik az ajtó, majd' kiszakad a helyéről, ahogy Sehun bejön rajta.

- Hyung, az előbb keresett Hani – közli mosolyogva. - Beszélni akar veled.

Átlátok rajta, tudom, hogy nem véletlenül jött be és közölte ezt Nari előtt, aki azonnal úgy reagál, ahogy számítottam rá:

- Mit akar tőled az a lány? - felül, számon kérő tekintetével villámokat szór.

- Öhm... fogalmam sincs.

Végig érzem magamon a tekintetét, miközben felkelek az ágyból és kimegyek a szobából.

- Normális vagy?! - húzom magammal Sehun-t, messze az ajtótól.

- Mi rosszat tettem? - mosolyog.

- Mire volt ez jó?

- Arra, hogy végre kitedd a picsa szűrét – mutat a szoba irányába.

- Te is tudod, hogy képtelen vagyok rá.

- Ez a szomorú. Mi lesz így Hani-val?

Még nem mondtuk ki egymás előtt, de mind a ketten tudjuk, hogy erősebb érzelmeket táplálunk Hani iránt.

Szúrós nézéssel figyelem a mosolyát egy ideig, majd sarkon fordulok.

- Ezek szerint neked nem ér ennyit – szól utánam. - Téged egy kicsit se nyomaszt, hogy ő most a kajlafülű óriással van?

- Miért, téged igen? - visszafordulok, látom, hogy már nem mosolyog.

- Engem teljesen hidegen hagy – vállat von.

Kiülök a teraszon lévő hintaágyra és újra felhívom Chanyeol-t, de ezúttal Hani veszi fel.

- Azt hittem, hogy Sehun nem fog szólni – kuncog.

- De, szólt... - sóhajtok.

- Valami baj van?

- Nem, csak... - megdörzsölöm a szemeim és megint sóhajtok egyet. - Vagyis de, baj van – vallom be végül.

- Mi történt?

- Nari. Tegnap szakítottam vele, de... - elhallgatok.

- De...?

- Le akart ugrani egy tetőről, úgyhogy most ugyan ott tartunk, mint azelőtt.

- Oh... értem.

- Sajnálom... én tényleg... nagyon sajnálom.

- Nincs miért sajnálkoznod, csak tedd azt, amit jónak érzel.

Meghallom az ajtó nyitódását, meglepetten nézek Nari-ra, aki láthatóan nem repes a boldogságtól.

- Hani-val beszélsz, igaz?!

- Nari... - letakarom a telefon mikrofonját a kezemmel.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha róla hallok! - folytatja a kirohanását, nem enged megszólalni. - Mondd meg neki, hogy hagyjon békén, ne keressen többet!

- De, hát-

- Nem érdekel, Jongin! Ő vagy én?! - ölbe teszi a kezeit.

Megadóan veszem le a telefonról a kezem.

- Hani, most le kell tennem...

Meg se várom a válaszát, egyből megszakítom a vonalat.