21. Fejezet

Az ebédünk szerencsésen megúszta a halálra égést, Sehun egy elismerő hümmögés közben tömte magába.

- Erre nem számítottam – száját megtörölve dől hátra a székben. - Most már elhiszem, hogy tudsz főzni.

- Köszönöm – mosolyogva fogadom a bókot.

- Szexelünk, aztán kaját is csinálsz – elmélkedik –, feleségül veszlek.

Szavai hallatán félre nyelek, kisebb fuldoklás után nagy szemekkel pislogok rá, magyarázatot várva, erre az abszurd kijelentésre.

- Csak vicceltem – felnevet. - Nem kockáztatom meg, hogy megőrüljek melletted.

- Seggfej...

- Tetszik az új becenevem – bólogat.

- Tetszik az új becenevem – grimaszolva, mély hangon ismétlem.

Normális vendéglátóként én kikísérem az ajtóig Sehun-t. Kilép az ajtón, de még visszafordul felém és gyanúsan közelebb hajol.

- A-a – kezem a szájára teszem. - Ilyet nem játszunk – mosolyogva utasítom el.

Megragadja a csuklóm, elveszi az útból és egy gyors puszit nyom a számra, majd sietősen elindul lefelé a lépcsőkön.

- Seggfej vagy! - szórakozottan szólok utána, de csak mosolyogva int egyet.

Visszamegyek a lakásba és bele merülök a munkalehetőségek keresésének örömébe. Tüzetesen bújom végig a hirdetéseket.

*

A héten hanyagoljuk egymást Sehun-nal, ami most jól is jön, mert minden erőmmel azon vagyok, hogy sikerüljön bevágódnom az új munkahelyen. Egy kis éjjel-nappali élelmiszerboltba vettek fel eladóként, ahol csak egy váltás van, ráadásul a kolléga beteg, ezért én vagyok bent a nap huszonnégy órájában, néha a főnök jön helyettesíteni pár órára, hogy valamennyit pihenjek. A harmadik nap után mondanom se kell, hogy elég fáradt vagyok. Lassan eléri az óra az éjfélt, amikor két srác bevágja az ajtót, látszik rajtuk, hogy eléggé ittas állapotban vannak. Nevetgélnek a sorok között haladva, majd három üveg soju-val és energiaitallal lépnek hozzám.

- Ha-Hani?! - egyikük részeges hanglejtéssel szólít.

Felemelem a fejem és meglepetten nézek Luhan-ra és a mellette álló idegen srácra. Luhan a mutató ujjával jelzi, hogy valamit mondani akar, miközben látszik rajta, hogy a világát se tudja.

- A... a múltkor... - a pultra könyököl. - Figyelsz?

- Figyelek – megerősítem.

- Szóval, múltkor... képzeld...

- Igen, a múltkor... eddig eljutottál – akaratom ellenére is halk kuncogásba kezdek.

- Akartam beszélni Sehun-nal, de... nagyon elfoglaltnak tűnt a lábaid között – hadarja egy levegővel, haverja hisztérikus röhögésben tör ki.

- Tessék?! - szemeim elkerekednek.

- Kopogtam meg minden, de annyira elvoltatok fougjallnv... - nyelve megbotlik, ezért elhallgat.

Érzem, ahogy az arcom egyre vörösebb és vörösebb árnyalatot vesz, nagyokat nyelek.
Fizetnek, majd elmennek, én pedig a mögöttem lévő székre rogyok, a fejemet fogva.

- Úr Isten... Te jó ég... - ismételgetem, elhűlve nézek magam elé.

Az időt figyelmen kívül hagyva előkapom a telefonom és azonnal hívom is Sehun-t.

- Vedd fel, vedd fel, vedd fel!

- Nem tudom, hogy ki vagy, de van fogalmad róla, hogy mennyi az idő? - álmosan szól bele.

- Nagy gáz van...

- Majd holnap megbeszéljük – azzal lerakja.

- Mi? - értetlenül nézem a kijelzőt és újra elindítom a hívást.

- Mi van már?! - ezúttal fel is emeli rekedt hangját.

- Te seggfej! Luhan most közölte, hogy látott minket!

- Hani? Miről beszélsz? Hol vagy?

- A munkahelyemen-

- Dolgozol?

- Ez ráér később is. Luhan látott minket szex közben! - ismétlem, ezúttal hangosabban.

- És mit akarsz, mit csináljak? - közömbössége nem lep meg.

- Ennyi?! Ennyire érdekel a dolog?

- Jól van, majd beszélek vele, csak nyugodj le és hagyj aludni.

Majd le is rakta. Az álmosság teljesen kiment a szememből, helyét átvette az aggodalom és a kétségbe esés. Elgondolkozom rajta, miért is parázok ennyire, végül arra jutok, hogy nem akarom, hogy tudjon róla valaki. Valamiért Jongin-tól tartok a legjobban. Mit szólna, ha megtudná?

Végre megérkezik a főnököm és haza is küldd, azzal a mondattal, hogy pihenhetek egy teljes napot.

Az ágyamban végig csak vergődök, miközben magamat ostorozom azzal, hogy belementem Sehun idióta játékába. Nem hibáztatom őt, mert tudom, hogy ez az én hülyeségem is és viselnem kell a következményeket.

Sehun PoV:

Már délelőtt átmegyek Luhan-hoz, bár fogalmam sincs, hogy mit is kellene mondanom neki. Bekopogok, majd hosszas várakozás után nyit csak ajtót, nyúzott arccal, de amint észre vesz a szemei elkerekednek, meglepetten pislog rám.

- Veled meg mi történt?

- Ahh, csak szörnyen másnapos vagyok – nagyot sóhajt a fejét fogva.

Beenged, a konyhában kényelembe helyezem magam, elutasítom a felkínált teát és megvárom, amíg ő is leül a mellettem lévő székre, majd egész testével felém fordul.

- Gondolom tudod, hogy miért jöttem.

- Azt hiszem sejtem – bólint.

- Csak azt kérném, hogy ez maradjon köztünk.

- Én... - felsóhajt. - Sejtettem, hogy van köztetek valami, de mégis sikerült másodszorra is összetörnöd a szívem... - szomorúan lehajtja a fejét.

- Luhan – homlokomat ráncolom. - Azt hiszem ezt már megbeszéltük.

- Tudom. De fogalmad sincs róla, hogy mit érzek irántad – nagy szemeivel rám néz, tekintetét az enyémbe fúrja, szemezést kezdeményezve ezzel, amit magabiztosan ki is állok. - Irigylem Hani-t, nagyon szerencsés, hogy veled lehet és közben utálom is ezért.

- Nem vagyunk együtt – tisztázom. - Felőlem utálhatod őt, csak egy kérésem van.

- Oh – meglepődik, majd elmosolyodik. - Rendben, tartom a szám.

- Köszönöm.

- Viszont, a hallgatásom nincs ingyen.

- Hyung... - rosszallóan ingatom a fejem.

- Csak egy csókot kérek – alsó ajkába harap. - Egy igazi csókot.

- Ne akarj lehetetlent kérni!

- Ez nem lehetetlen – erősködik. - Egy csók és megígérem, hogy a mi titkunk marad.

- Felejtsd el! - határozottan utasítom vissza. - Akkor inkább mondd el mindenkinek! - felháborodottan kelek fel a székről.

- Kérlek! - ő is feláll, megfogja a csuklóm. - Csak egy csók. Ezzel valóra váltanád az álmom – halkan beszél, szinte suttog.

Kezemet megrántom, egyből el is enged és tekintetével szó szerint könyörög a csókért.

Teszek egy lépést és ajkaimat az övére tapasztom. A lendülettől egy pillanatra meginog, de rögtön viszonozza a csókot, miközben kezeit a nyakamba vezeti. Az enyém automatikusan a derekára csúszik és Luhan szinte átközvetíti nekem minden gondolatát. Mindent belesűrít a csókba: boldogságot, megkönnyebbülést, fájdalmat, csalódást, szenvedést. Mindent. El akarok húzódni tőle, de a karjaival megakadályoz benne, tovább falja az ajkaim. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy Luhan-t csókolom, próbálok mást képzelni a helyébe, de nem megy. Szája puha és finom, akárhogy akarom tagadni, végül bevallom magamnak, hogy tetszik a dolog. Derekánál fogva eltolom magamtól és megszakítom a csókot, mielőtt eldurvulna helyzet. Kezeit lecsúsztatja a nyakamból, végigsimít az egész testemen, miközben leengedi maga mellé.

- Köszönöm – suttogja, egy apró mosollyal az arcán.

Halkan zihálva nézzük egymást, veszek egy mély lélegzetet és újra megcsókolom.