20. Fejezet +18

Félálomban fekszek az ágyon, mikor Sehun visszaér a gyors zuhanyzásból. Hallom, hogy halkan benyit a szobába és óvatos léptekkel közelít, majd érzem, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy puszit nyom az arcomra, mire felmorranok:

- Ne puszilgass...

- Idióta, ez csak egy baráti „jó éjt” puszi volt.

- Seggfej vagy – közlöm mosolyogva.

- Tudom, mondtad már.

- Jó éjszakát.

Elfújja a gyertyát, hátat fordítunk egymásnak és engem azonnal el is nyom az álom.

Pár órával később, reggel már nyoma sincs az éjjeli viharnak, ragyogóan süt a Nap és csicseregnek a madarak amikor felébredek. Kinyújtóztatom végtagjaimat és Sehun felé fordulok, de csak a hátát látom. Mosolyogva gondolok vissza az előző estére és azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg. Attól féltem, hogy fülig szerelmes leszek belé amikor felébredek, de még hasonlót se érzek, csak egy kellemes csalódást. Sehun helyzetét tekintve azt hittem olyan keményen fog megdöngetni, hogy ma lábra se tudok állni és nagy meglepetés, hogy végig figyelmes és óvatos volt. Nem csak magára gondolt, azt akarta, hogy nekem is jó legyen, ezért nőtt is egy kicsit a szememben.

Mocorogni kezd mellettem, hallom, hogy egy nagyot ásít, majd felém fordul.

- 'reggelt – rám néz, majd visszacsukja szemeit.

- Hogy aludtál?

- Jól. Kényelmesebb, mint a kanapé – hangja álmos, rekedt.

Erőt veszek magamon, hogy kimásszak az ágyból és a konyhába megyek. Percek alatt összeütök egy reggelit abból, amit a konyhában találok: rántotta, pirítós, zöldség és epres tea. Megterítem az asztalt, s visszamegyek a szobába Sehun-ért, aki még mindig az ágyban döglik.

- Kelj fel – megállok az ágy mellett.

- Csak egy perc – nyöszörög.

Csendesen elszámolok magamban hatvanig, de csak annyi telik tőle, hogy a hátára fordul, a szemei még mindig csukva vannak.

- Letelt az egy perc, kihűl a reggeli.

Nem ad életjelet, ezért rávetem magam és egy nyögéssel tudatja, hogy ez nem volt számára kellemes.

- Kelj fel – orra hegyét kezdem csiklandozni, de erre se reagál. - Sehun!

Megint végignyal a száján, elmosolyodik és egy váratlan pillanatban megérzem kezeit a fenekemen.

- Hé! - mordulok rá. - A taperolás is csak arra az egy alkalomra vonatkozott.

- Rajtam fekszel – közli a nyilvánvalót, miközben résnyire nyitja szemeit.

- Seggfej vagy, én megyek reggelizni – lemászok róla és kimegyek.

- Ne hagyj itt álló farokkal! - szól utánam.

- Gondolj undorító dolgokra és lelankad – tanácsolom a konyhából kiabálva.

Leülök reggelizni, pár perccel később ő is megérkezik és egy gyors pillantást vetve a nadrágjára, nyugtázom magamban, hogy megszűnt a problémája. Arcán látszik, hogy meglepődik a reggelin, ami az asztalon várja, de nem szól semmit, leül enni.

- Valamit akartam kérdezni tegnap, de hamar elaludtál – közli.

- Ki vele.

- Kit képzeltél a helyembe? - elmosolyodik.

- Először G-Dragon-t – válaszomra halk nevetésbe kezd –, de egy idő után kikapcsolt az agyam és nem gondoltam semmire.

Látszik, hogy próbálja visszatartani, de ehelyett inkább egyre hangosabb nevetés tör ki belőle, amit mosolyogva reagálok le:

- Ez nem vicces, ő egy igazi szexisten, minden nő álma.

- Igyekezz már! Mi tart ilyen sokáig? - toporgok a bejárati ajtónál.

Fél perc múlva megjelenik, elmorgok egy „na, végre”-t és elindulunk.

Első utunk egy diszkontáruházba vezet. Sehun csendben, férfiként jön utánam, tolva maga előtt a bevásárlókocsit, amíg én a listát egyeztetem a választékkal. Szép sorjában haladok, szokásomhoz híven most is alaposan végig nézek mindent. Egy idő után bosszantóvá válik Sehun frusztrált sóhajtozása.

- Befejeznéd? - fordulok felé.

- Mit? - morcos tekintetét használja.

- Ezt az idegesítő lihegést. Ha valami ebéd-szerűséget akarsz enni, akkor fejezd be – fegyelmezem.

- Előre félek... - csóválja a fejét.

- Ezért a beszólásért félhetsz is – fenyegetem. - Lehet, hogy bosszúból teszek bele valamit, ami nem fog jól esni a kis pocakodnak – mosolyogva, mázos hangon közlöm vele.

Megrémült tekintetén nevetni tudnék, de a komolyság színlelése érdekében magamban tartom. Úgy tűnik hatásos voltam, befejezte végre a sóhajtozást és engedelmesen követ a sorok között.

Egy órás bolyongás után azt gondolom, hogy megvan minden, ezért elindulunk a pénztár felé, de út közben feltűnik egy ismerősen magas termetű, vékony srác, aki a diszkont egyenruhájában pakolászik az egyik polcra. Közelebb érve már arcát is látom, de ő hamarabb felismer minket.

- Hát ti? - mosolyogva széttárja karjait és egy ölelésbe invitál.

- Szia, Chanyeol! Nem is tudtam, hogy te itt dolgozol.

- Ideiglenes munka. Meglep, hogy itt látlak titeket – Sehun-ra néz, aki úgy tűnik elzárkózott a külvilágtól, a saját kis világába.

- Egy órája meg se szólal – legyintek.

- A halálomra készülök – közli ellenségesen.

- A halálodra? - Chanyeol értetlenül pislog.

- Nem kell ennyire túlreagálni a dolgot – rosszallóan nézek rá.

- Öhm... Ti együtt vagytok?

- Dehogy – tökéletes összhangban, egyszerre válaszolunk Sehun-nal, ami még minket is meglep.

Az óriásmanó nagyokat pislog, majd elmosolyodik, mint aki azt gondolja, hogy „na persze”.

Izgatottan csapom össze a tenyereim, mielőtt nekiállnék a főzésnek. Könnyen elkészíthetőnek tűnő, amerikai recepteket néztem ki, amiket most csinálok először, ezért van bennem egy kis félelem is, hogy esetleg pizzarendelés lesz a vége és Sehun végleg egy olyan lánynak titulál, aki nem tud főzni; mellesleg a bolt óta hozzám se szól és most is inkább elvonult.

Pontosan követem a receptkönyvben lévő utasításokat a főételhez, mézes-fokhagymás sült csirkéhez. Már a gondolatától is összefut a nyál a számban, már csak az a kérdéses, hogy jól sikerül-e.

Minden simán ment, egy nagyot szippantok a vegyes illatból és berakom a sütőbe, majd megpróbálom lemosni a ragadós mézet a kezemről.

Amíg sül a csirke nekilátok a desszertnek, a fánknak. A lisztet mérném ki, amikor hirtelen megérinti valaki a vállam és megugrok ijedtemben. Kizárásos alapon Sehun a tettes, de ez nem jut el időben az agyamig és a liszt teljes egészében kiborul, beterítve a konyhapultot, a padlót és az én ruhámat is.

- Normális vagy?! - mérgesen fordulok felé.

- Nem akartalak megijeszteni – erősen vigyorog.

- Olyan halkan tudsz közlekedni, előbb szólj, vagy mit tudom én! - kiabálok, miközben próbálom feltakarítani a pultot.

- Lazíts, ez még nem a világ vége – nyugodt hangon beszél.

Hátam mögé lép, tenyereit a vállamra helyezi és finoman masszírozni kezd. Tökéletesen eltalálja az erogén zónáim egyikét és végigfut rajtam a hideg, ezért megpróbálom minél hamarabb leállítani.

- Hagyj békén, különben nem lesz desszert – leficánkolom magamról a kezeit.

- Nem baj – maga felé fordít, furcsán mosolyog. - Nekem az is jó, ha megkaplak előételnek.

- Felejtsd el – határozottan elutasítom. - Megbeszéltük, hogy csak egy alkalom, számomra ez azt jelenti, hogy nem csinálunk belőle rendszert.

- Neked nem esett jól a tegnapi? - felvonja egyik szemöldökét.

- Én nem ezt mondtam.

- Akkor? - megemeli vállait, értetlenségét kifejezve. - Talán elkezdtél érezni irántam valamit?

- Nem.

- Akkor tényleg nem értem a problémád.

Szavai eljutnak az agyamig, de valahogy mégsem értem őket, vagy inkább magamat nem értem. Mosolygós arcát figyelem és bevallom magamnak, hogy ebben most egyet kell értenem vele. Leküzdöm a tudatalattim - aki hevesen ellenkezik - és megcsókolom Sehun-t; érzem, ahogy ajkait egy széles vigyorra húzza, majd viszonozza a csókot, ami egy pillanat alatt átcsapódik szenvedélyes nyelvcsatába. A hosszas párbajt ő szakítja meg, combjaim alá nyúl, felemel és elindul velem a szoba felé.

- Leállhatnál a sok rágcsával, elég nehéz vagy – nem látom az arcát, de tudom, hogy gonoszan mosolyog.

- Mekkora seggfej vagy! - gyengén a nyakába harapok.

- Ne aggódj, Sehun kezelésbe vesz és rögtön lemegy az a két kiló.

- Tudtad, hogy szánalmas, ha harmadik személyben beszélsz magadról?

Nem válaszol, mert időközben beér a hálóba és velem együtt az ágyba dől, maga alá teper, s a blúzomat rögtön le is veszi rólam, majd egy csókot nyom a számra és áttér a nyakamra, ami a másik gyengém. Sikeresen felizgat már azzal is, ahogy puszilgat és közben érzem, ahogy forró levegőt lélegez ki. Csalódottan nézek rá, amikor felegyenesedik, hogy levegye a pólóját. Épphogy meglátom félmeztelenül, már hajolna is vissza hozzám, de hirtelen ledermed és kifejezéstelen arccal bámulja a testem.

- Mi a baj?

Nem válaszol, csak óvatosan végigsimít a hasfalamon lévő hegen.

- Ezt eddig észre se vettem – rám néz. - Sangwoo?

Csak egy bólintással válaszolok, majd felülök és leveszem a melltartóm, hogy lezártnak tekintse a témát. Egy csók kíséretében dönt vissza az ágyba, majd lejjebb kúszik és az egyik mellem kezdni kényeztetni. Ezúttal sokkal nyugodtabb, nem érezhető rajta az erőlködés, hogy visszafogja magát. Eleinte apró csókokat lehel a mellbimbóm köré, egy helyen erősen meg is szívja.

- Hé!

- Nyugi, itt senki se fogja látni – elmosolyodik. - És mostantól nyögésen kívül nem akarok mást hallani tőled – meglep a határozottsága.

Visszahajol a mellemhez és nyelvével esik neki. A kellemes, meleg és nyirkos érzéstől felsóhajtok, szemeimet becsukom. Kezével a másikat kezdi masszírozni, majd egy idő után cserél és hosszasan elidőzik, ezért már most érzem, hogy kezd elönteni a forróság. Kínzó lassúsággal indul lefelé, egy-egy csókot elhintve rajtam. A nadrágom elé nyom egy utolsó puszit, majd ismét a bugyimmal együtt húzza le rólam és a lábaim közé térdel. Egyik ujját végighúzza nyílásomon, amitől megremegek és egy nagyobb sóhajt hallatok. Egy pillanatra elmúlik minden inger és motoszkálást hallok, de túlságosan bódult vagyok ahhoz, hogy felnyissam a szemeim. Hirtelen megérzem a nyelvét, megfeszülök és felnyögök, miközben a takaróba markolok. Újra és újra végigszánt enyhén érdes izmával a bejáratomon, minden mozdulatánál kiszökik a torkomon egy sóhaj. Abbahagyja egy időre, épphogy kifújom magam és mélyen belenyal nyílásomba. A hátam ívbe feszül, ahogy mozgatja bennem ízlelőszervét és kezeivel tartja az ágyon a csípőm. Önkívületi állapotomban a takarót rongyosra szorongatom a kezemben, szaggatottan sóhajtozok és csak nyelve mozgására koncentrálok. Nem telik sok időbe és villámcsapás szerűen söpör végig rajtam az orgazmus, ami egy újabb hangos nyögést eredményez. Megkönnyebbülten nyitom fel a szemeim, amíg Sehun fölém tornyosul és megkóstoltatja velem a saját ízem. Hagyja, hogy átvegyem az irányítást, helyet cserélünk és lejjebb csúszva a nadrágjába fűzött övet kicsatolom, majd megszabadítom a felesleges ruhadaraboktól. Kezembe veszem merevedését és nem túl gyorsan, de ütemesen kezdem húzogatni rajta a bőrt, amivel rögtön egy mély morgást csalok ki Sehun-ból. Számba veszem makkját és a nyelvemmel leírok pár kört a felületén.

- Ahh... - elhaló hangon felnyög és hátra szegi a fejét , amikor szívok egyet rajta.

Minden mozdulatommal fokozatosan engedem mélyebbre, egészen a tövéig. Egyszer végigkaristolom óvatosan a fogaimmal, elengedem ajkaimmal és nyelvemmel szántom végig teljes hosszát.

- A-ahh... - nyöszörög összeszorított szemekkel. - Elég...

Ágyéka fölé térdelek, arcához hajolok és én is megkóstoltatom vele az ízét. A csók után felegyenesedek és belém vezeti tagját, miközben ráülök. Halk sóhaj hagyja el a számat, lassan kezdek mozogni. Annyira alaposak voltunk az előjátékban, hogy már mindkettőnk homloka gyöngyözik, testünk szinte izzik a forróságtól. Hosszasan néz, tartom a szemkontaktust és várom, hogy megszólaljon, de csak figyel csendesen, mosolyogva.

- Mi az?

- Semmi – megrázza a fejét.

Felül, karjait átfonja a derekam körül és magához szorít, míg én a vállaiba kapaszkodok és gyorsítok a csípőm mozgásán. Kiengedek egy sóhajt és Sehun nedves tincsei közé nyúlok, egy aprót húzok rajtuk, amit csak egy morgással díjaz.

Megunja a pozíciót, pillanatok alatt maga alá teper anélkül, hogy kivenné a férfiasságát és gyorsabb tempót diktál. Lábaimmal a derekán és karjaimmal a nyakában közel tartom magamhoz; mohón kezdi falni az ajkaimat, közben tartja ugyan azt a sebességet. A levegő egyre gyakrabban szorul a tüdőmbe és kezdem érezni a közelgő orgazmus előjeleit. Sehun lassít és ezzel együtt a csókunk is gyengéddé válik, de nem bírja sokáig, zihálva szakítja meg és csípőmozgása is abbamarad. Tenyereire támaszkodik és sok mély lélegzetet vesz, lábaimat is leveszem a derekáról, szabad utat adva neki, de ő nem mozdul. Egy halvány mosollyal az arcomon felé nyúlok és homlokára tapadó tincseit hátra tűröm.

- Leszek felül.

- Maradj – nyögi. - Egy perc és... - elfogy a levegője, ezért elcsuklik a hangja.

Miközben szusszan én türelmesen várok és karját cirógatom ujjbegyeimmel. Teljesen felegyenesedik, sarkaira ül, térdemre támasztja kezeit és lassan, mélyre hatolva kezd mozogni bennem. Halkan felmordul és egyik pillanatról a másikra nagyokat, gyorsan lök a csípőjével, amit megfeszített háttal, nyögdécselve fogadok. Minden egyes lökésével közelebb érzem magam ahhoz, hogy elérjem a gyönyör kapuját. A szoba csendjét betöltik a nyögéseim, Sehun sóhajai, az ágy recsegései és a bőrünk érintkezésének apró csattanásai.

Megint a takaróba markolok, ráadásul Sehun még magasabb fokozatra kapcsol és ezt követően másodjára is eljuttat a csúcsra. Pár perccel később ő is elélvez, ismét a hasfalamra.

Egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle és rongybabaként dől el az ágyon. Egy zsebkendővel letörlöm magamról az ondóját és mellé ülök. Tetőtől talpig ragyog a bőre az izzadtságtól, barna tincsei teljesen eláztak, mellkasa hevesen mozog fel és le. Haját eltűrőm arcából, ekkor veszem észre, hogy a szemei is csukva vannak, de a homlokán lévő ráncok idegességre mutatnak.

- Nem kell ezen bosszankodni – szavaimra fél szemmel rám néz.

- Tíz perc se volt és úgy érzem magam, mint aki a huszadik menetet nyomta volna le.

- Több volt ez tíz percnél. Mikor szexeltél utoljára?

- Most – vágja rá.

- Nem úgy értem... - megforgatom a szemeim. - Ez előtt.

- Tegnap – elmosolyodik.

- Próbálj meg egy kis komolyságot színlelni – újra szemet forgatok.

- Nem tudom. Hat-hét hónapja?

- Akkor se értem, hogy mit rágódsz ezen – mellkasára támaszkodok, mosolyogva arcához hajolok és suttogni kezdek – Tovább tartott, mint a tegnapi, ráadásul kétszer is elmentem, szóval fejezd be ezt a kislányos hisztit.

Megint egymást bámuljunk, mint akik farkasszemet néznek, majd megtöri a csendet:

- Éhes vagyok.

Ez az a pillanat, amikor eszembe jut, hogy a csirke valószínűleg már szénné égve vár a sütőben és tényleg pizzát fogunk ebédelni.