19. Fejezet (1. rész)

Hívj vissza, fontos!

Kai

Olvasom az üzenetet és rögtön a legrosszabbra gondolva, riadtan hívom Jongin-t.

- Ott van Sehun? - szól bele, meglepően nyugodt hangon.

- Igen.

- Ne hallja, amit mondok.

Értetlenül Sehun-ra pillantok, aki unottan könyököl a kanapé karfáján és félig nyitott szemekkel nézi a tévét. Felkelek, bevonulok a szobámba és becsukom az ajtót, a tőle legmesszebb lévő helyre, az ablak elé állok.

- Mondhatod – nézem az üvegen lefolyó esőcseppeket.

- Lenne egy nagy kérésem – halkan beszél.

- Megijesztesz.

- Csak annyi lenne, hogy Sehun had maradhasson még nálad. Nari-val most elég zűrös a kapcsolatunk és szeretném lerendezni a dolgot, mielőtt megint egymásnak esnének.

- És mégis mit mondjak neki?

- Nem tudom. Kérd meg, hogy maradjon még, de ne tudja meg, hogy miért.

- Rendben – sóhajtok.

- Köszönöm – hangján érződik, hogy mosolyog. - Átugrom, viszek neki pár cuccot.

- Oké, szia.

Visszamegyek a nappaliba, leülök.

- Ki volt az? - kérdezi Sehun anélkül, hogy rám nézne.

- Öhm... csak a főnököm.

- Hazudsz – rám néz.

- Honnan veszed?

- Látom rajtad – elmosolyodik.

- Nem hazudok – győzködöm.

- Nem csapsz be – felsóhajt, miközben felkel.

- Hova mész?

- Haza. Már biztosan lenyugodtak a kedélyek és kezd fárasztóvá válni a látványod.

Persze, hogy pont most akar elmenni. Elengedem a fülem mellett az újabb beszólását és inkább azon agyalok, hogy milyen szöveggel tartsam itt.

- Igazából Jongin-nal beszéltem – bukik ki belőlem, mire visszafordul felém. - Azt hittem maradsz még, ezért megkértem, hogy hozzon neked pár holmit.

- Mi van? - felvonja a szemöldökét. - Milyen jogon feltételezted, hogy maradni akarok?

- Már elmúlott tíz óra, sötét van és esik az eső – érvelek. - Komolyan most akartál menni?

Elnéz az egyik ablak felé és kénytelen belátni, hogy igazam van. Egy ideig még vizsgálja a kinti állapotot, majd megszólalok:

- Adok egy törölközőt, addig elmehetsz fürdeni, amíg Kai ideér.

Csak bólint egyet és megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor hallom, hogy bezárkózik a fürdőbe. Egész jól sikerült előadni a dolgot. Ecsetelem magamnak és meghallom a csengőt.

- Szia – üdvözlöm Kai-t, az arcomra azonnal döbbentség ül.

Enyhén nedves a haja az esőtől, de ami még feltűnőbb az a halvány piros folt, az arca jobb oldalán. Rögtön álla alá teszem a kezem és elordítom a fejét mindkét irányba, hogy megvizsgáljam arcát, de nem találok rajta semmi mást.

- Mi történt? - kérdezem elhűlve.

- Egy kicsit eldurvultak a dolgok – mosolyogva vállat von.

- Azt látom – elveszem tőle a hátizsákot. - Nem akarsz bejönni?

- Nem, köszönöm – megrázza fejét. - Vigyázz Sehun-ra.

- Inkább te vigyázz magadra. Miért hagyod, hogy Nari így viselkedjen veled?

- Mert szeretem – elkomolyodik.

Most tudnék neki rengeteg dolgot mondani, de hallom, hogy Sehun végzett a fürdéssel, ezért magamban tartom.

- Akarsz beszélni Sehun-nal?

Válaszként csak megrázza a fejét és elköszön. Sajnálom, hogy nem tudok tenni érte semmit. Ő lenne az, aki tényleg megérdemli a boldogságot, de nem Nari mellett.

Vállamra kapom a táskát, amit hozott és elindulok a nappaliba, de útközben meglátom a fürdőben Sehun-t. Egy szál törölköző van a derekán, de nem fordítok erre nagy figyelmet és a mosógép tetejére teszem a hátizsákot.

- Itt vannak a cuccaid – kijelentem.

- Jongin már el is ment?

- Dolga van – vállat vonok, igazából én se tudom, hogy miért sietett annyira.

- Chh – bevág egy fintort. - Rohan, hogy megkefélje Nari-t.

- Oh – elmosolyodok. - Féltékenység szagát érzem.

- Ez nem féltékenység, csak tudom hogy fog végződni a kapcsolatuk és elég zavaró a „romantikázásuk” - mutatja az idézőjeleket. - De, ha még nem tűnt volna fel, konkrétan pucér vagyok, ezért hálás lennék, ha kifáradnál, hogy felöltözhessek.

Kijelentésén felnevetek és magára hagyom.

Lassan éjfél is elmúlott, mire kimásztam a kádból. Addigra a vihar is felerősödött, szakadt az eső, mintha dézsából öntenék, villámlott és dörgött. Felveszem a pizsamám, ami egy egyszerű topból és egy rövidnadrágból áll, bele lépek a mamuszomba és kicsoszogok a párás, meleg helyiségből.

- Sehun, hol... - elhallgatok, mikor meglátom, hogy a kanapén ül és érdekes testtartásban a gerincét nyomkodja. - Fáj a hátad?

- Tegnap ezen a szaron aludtam és nem volt túl kényelmes – veti oda arrogánsan.

- Megmasszírozzalak?

Egy ideig kifejezéstelen arccal néz, majd kisfiús bólogatásba kezd.

- Gyere – megfordulok és elindulok a szobám felé.

Benyitok és villanyt kapcsolok. Ő is bejön és az ágy felé nyújtom a kezeim utasításként, mint valami hostess. Veszi a lapot és keresztben, hasra fekszik a franciaágyon. Mellé térdelek, egyik lábam átemelem a testén és helyet foglalok a hátsóján.

- Ez útban van – meghúzkodom a pólóját.

Felső testét elemeli az ágytól, éppen csak annyira, hogy le tudjam róla venni a felsőjét, majd visszafekszik, kezeit feje alá teszi.

- Milyen gizda vagy – kuncogva finoman csípem össze a bőrét.

- Hallgass.

- Csak vicceltem.

Tényleg nem volt gizda. Elég vékony testalkata van, de ahhoz képest széles, izmos a háta. Gerince mentén, lentről felfelé haladva végig húzom rajta a csuklóm belső felét, mire felmorran.

- Fájt? - megdermedek.

- Nem, folytasd csak.

A következő percek csendben telnek el, csak az eső kopogását lehet hallani, ahogy a cseppek az ablaknak csapódnak. Kezeimmel bejárom Sehun hátának teljes felületét, néhányszor feljebb haladok egészen a válláig, nyakáig.

- Ébren vagy még?

- Ühüm – jön a nem túl meggyőző válasz. - Jól csinálod.

- Masszőrnek tanultam.

- Komolyan? - hangján érzékelem a meglepettségét. - Akkor miért a gyorsétteremben dolgoztál?

- Nem árt, ha az ember több dologhoz is ért – halk kuncogásba kezdek.

- Mi olyan vicces?

- Semmi, csak arra gondoltam, hogy Luhan most szívesen a helyemben lenne.

- Hanyagold a témát.

- „Ha meleg lennék, akkor már vadul csókolóznánk ezen a kanapén” - idézem Sehun mondatát, mély hangon.

- Ezt komolyan gondoltam – hangja szintén komoly.

- Nem volt még egy kósza gondolatod se, hogy milyen lenne vonzódni a saját nemedhez?

- Nem – vágja rá határozottan.

- Tegyük fel, hogy meleg vagy és összejöttök Luhan-nal-

- Ilyet ne feltételezz, mert ez lehetetlen.

- Hallgass végig! - oldalába csípek, mire elhallgat. - Szóval együtt vagytok, meg minden; szerinted szexnél aktív, vagy passzív fél lennél?

- Hani! - felkönyököl, fejét oldalra fordítja, így látom morcos tekintetét.

- Jól van, na... - megvárom amíg visszafekszik és folytatom a masszírozást. - Szerintem passzív lennél – jegyzem meg halkan.

- Fejezd be, kezdesz idegesíteni – figyelmeztet.

- Befejeztem, csak ne húzd fel magad.

- Végre.

- Mikor szexeltél utoljára?

- Mi közöd van hozzá?! - csattan fel.

- Higgadj le, arra akarok kilyukadni, hogy ez lehet az oka annak, hogy ilyen instabil vagy.

- Mi van?

- Hát – nagy lélegzetet veszek. - A férfiaknak ugye alap szükséglet a szex és feltételezem, hogy egy ideje nem szexeltél, ezért szexuálisan frusztrált vagy, ebből kifolyólag vannak a hangulat ingadozásaid, ezért kapod fel a vizet minden hülyeségen egy pillanat alatt.

- Te ilyenkor hallod magad? - arrogánsan kérdezi. - Csak azt ne mondd, hogy pszichológusnak is tanultál...

- Nem, de cáfolj meg, ha nincs igazam.

- Igazad van.

Meglep, hogy ezt mondja, de reagálni nincs időm, mert egy váratlan pillanatban sötétségbe borul a szoba.

- Baszki – bámulok a korom sötétbe.

- Elment az áram?

Lemászok Sehun-ról és a sötétben tapogatózva elindulok kifelé. Segítségemre csak a villámok vannak, amik egy-egy pillanatra bevilágítják az egész lakást. Kiérek a konyhába, az egyik fiókból elő kutatom a zseblámpát, de nem kapcsol be.

- Remek... - visszadobom a fiókba.

Kitapogatok egy gyertyát és egy doboz gyufát, majd visszamegyek a szobába és ott meggyújtom a gyertyát, az éjjeliszekrényre teszem. Nem ad sok fényt, de éppen elég ahhoz, hogy lássunk.

- Tehát... - fordulok Sehun felé, aki ezúttal már az ágy szélén ül és éppen veszi vissza a felsőjét. - Beismered, hogy igazam van?