21. Fejezet

Az ebédünk szerencsésen megúszta a halálra égést, Sehun egy elismerő hümmögés közben tömte magába.

- Erre nem számítottam – száját megtörölve dől hátra a székben. - Most már elhiszem, hogy tudsz főzni.

- Köszönöm – mosolyogva fogadom a bókot.

- Szexelünk, aztán kaját is csinálsz – elmélkedik –, feleségül veszlek.

Szavai hallatán félre nyelek, kisebb fuldoklás után nagy szemekkel pislogok rá, magyarázatot várva, erre az abszurd kijelentésre.

- Csak vicceltem – felnevet. - Nem kockáztatom meg, hogy megőrüljek melletted.

- Seggfej...

- Tetszik az új becenevem – bólogat.

- Tetszik az új becenevem – grimaszolva, mély hangon ismétlem.

Normális vendéglátóként én kikísérem az ajtóig Sehun-t. Kilép az ajtón, de még visszafordul felém és gyanúsan közelebb hajol.

- A-a – kezem a szájára teszem. - Ilyet nem játszunk – mosolyogva utasítom el.

Megragadja a csuklóm, elveszi az útból és egy gyors puszit nyom a számra, majd sietősen elindul lefelé a lépcsőkön.

- Seggfej vagy! - szórakozottan szólok utána, de csak mosolyogva int egyet.

Visszamegyek a lakásba és bele merülök a munkalehetőségek keresésének örömébe. Tüzetesen bújom végig a hirdetéseket.

*

A héten hanyagoljuk egymást Sehun-nal, ami most jól is jön, mert minden erőmmel azon vagyok, hogy sikerüljön bevágódnom az új munkahelyen. Egy kis éjjel-nappali élelmiszerboltba vettek fel eladóként, ahol csak egy váltás van, ráadásul a kolléga beteg, ezért én vagyok bent a nap huszonnégy órájában, néha a főnök jön helyettesíteni pár órára, hogy valamennyit pihenjek. A harmadik nap után mondanom se kell, hogy elég fáradt vagyok. Lassan eléri az óra az éjfélt, amikor két srác bevágja az ajtót, látszik rajtuk, hogy eléggé ittas állapotban vannak. Nevetgélnek a sorok között haladva, majd három üveg soju-val és energiaitallal lépnek hozzám.

- Ha-Hani?! - egyikük részeges hanglejtéssel szólít.

Felemelem a fejem és meglepetten nézek Luhan-ra és a mellette álló idegen srácra. Luhan a mutató ujjával jelzi, hogy valamit mondani akar, miközben látszik rajta, hogy a világát se tudja.

- A... a múltkor... - a pultra könyököl. - Figyelsz?

- Figyelek – megerősítem.

- Szóval, múltkor... képzeld...

- Igen, a múltkor... eddig eljutottál – akaratom ellenére is halk kuncogásba kezdek.

- Akartam beszélni Sehun-nal, de... nagyon elfoglaltnak tűnt a lábaid között – hadarja egy levegővel, haverja hisztérikus röhögésben tör ki.

- Tessék?! - szemeim elkerekednek.

- Kopogtam meg minden, de annyira elvoltatok fougjallnv... - nyelve megbotlik, ezért elhallgat.

Érzem, ahogy az arcom egyre vörösebb és vörösebb árnyalatot vesz, nagyokat nyelek.
Fizetnek, majd elmennek, én pedig a mögöttem lévő székre rogyok, a fejemet fogva.

- Úr Isten... Te jó ég... - ismételgetem, elhűlve nézek magam elé.

Az időt figyelmen kívül hagyva előkapom a telefonom és azonnal hívom is Sehun-t.

- Vedd fel, vedd fel, vedd fel!

- Nem tudom, hogy ki vagy, de van fogalmad róla, hogy mennyi az idő? - álmosan szól bele.

- Nagy gáz van...

- Majd holnap megbeszéljük – azzal lerakja.

- Mi? - értetlenül nézem a kijelzőt és újra elindítom a hívást.

- Mi van már?! - ezúttal fel is emeli rekedt hangját.

- Te seggfej! Luhan most közölte, hogy látott minket!

- Hani? Miről beszélsz? Hol vagy?

- A munkahelyemen-

- Dolgozol?

- Ez ráér később is. Luhan látott minket szex közben! - ismétlem, ezúttal hangosabban.

- És mit akarsz, mit csináljak? - közömbössége nem lep meg.

- Ennyi?! Ennyire érdekel a dolog?

- Jól van, majd beszélek vele, csak nyugodj le és hagyj aludni.

Majd le is rakta. Az álmosság teljesen kiment a szememből, helyét átvette az aggodalom és a kétségbe esés. Elgondolkozom rajta, miért is parázok ennyire, végül arra jutok, hogy nem akarom, hogy tudjon róla valaki. Valamiért Jongin-tól tartok a legjobban. Mit szólna, ha megtudná?

Végre megérkezik a főnököm és haza is küldd, azzal a mondattal, hogy pihenhetek egy teljes napot.

Az ágyamban végig csak vergődök, miközben magamat ostorozom azzal, hogy belementem Sehun idióta játékába. Nem hibáztatom őt, mert tudom, hogy ez az én hülyeségem is és viselnem kell a következményeket.

Sehun PoV:

Már délelőtt átmegyek Luhan-hoz, bár fogalmam sincs, hogy mit is kellene mondanom neki. Bekopogok, majd hosszas várakozás után nyit csak ajtót, nyúzott arccal, de amint észre vesz a szemei elkerekednek, meglepetten pislog rám.

- Veled meg mi történt?

- Ahh, csak szörnyen másnapos vagyok – nagyot sóhajt a fejét fogva.

Beenged, a konyhában kényelembe helyezem magam, elutasítom a felkínált teát és megvárom, amíg ő is leül a mellettem lévő székre, majd egész testével felém fordul.

- Gondolom tudod, hogy miért jöttem.

- Azt hiszem sejtem – bólint.

- Csak azt kérném, hogy ez maradjon köztünk.

- Én... - felsóhajt. - Sejtettem, hogy van köztetek valami, de mégis sikerült másodszorra is összetörnöd a szívem... - szomorúan lehajtja a fejét.

- Luhan – homlokomat ráncolom. - Azt hiszem ezt már megbeszéltük.

- Tudom. De fogalmad sincs róla, hogy mit érzek irántad – nagy szemeivel rám néz, tekintetét az enyémbe fúrja, szemezést kezdeményezve ezzel, amit magabiztosan ki is állok. - Irigylem Hani-t, nagyon szerencsés, hogy veled lehet és közben utálom is ezért.

- Nem vagyunk együtt – tisztázom. - Felőlem utálhatod őt, csak egy kérésem van.

- Oh – meglepődik, majd elmosolyodik. - Rendben, tartom a szám.

- Köszönöm.

- Viszont, a hallgatásom nincs ingyen.

- Hyung... - rosszallóan ingatom a fejem.

- Csak egy csókot kérek – alsó ajkába harap. - Egy igazi csókot.

- Ne akarj lehetetlent kérni!

- Ez nem lehetetlen – erősködik. - Egy csók és megígérem, hogy a mi titkunk marad.

- Felejtsd el! - határozottan utasítom vissza. - Akkor inkább mondd el mindenkinek! - felháborodottan kelek fel a székről.

- Kérlek! - ő is feláll, megfogja a csuklóm. - Csak egy csók. Ezzel valóra váltanád az álmom – halkan beszél, szinte suttog.

Kezemet megrántom, egyből el is enged és tekintetével szó szerint könyörög a csókért.

Teszek egy lépést és ajkaimat az övére tapasztom. A lendülettől egy pillanatra meginog, de rögtön viszonozza a csókot, miközben kezeit a nyakamba vezeti. Az enyém automatikusan a derekára csúszik és Luhan szinte átközvetíti nekem minden gondolatát. Mindent belesűrít a csókba: boldogságot, megkönnyebbülést, fájdalmat, csalódást, szenvedést. Mindent. El akarok húzódni tőle, de a karjaival megakadályoz benne, tovább falja az ajkaim. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy Luhan-t csókolom, próbálok mást képzelni a helyébe, de nem megy. Szája puha és finom, akárhogy akarom tagadni, végül bevallom magamnak, hogy tetszik a dolog. Derekánál fogva eltolom magamtól és megszakítom a csókot, mielőtt eldurvulna helyzet. Kezeit lecsúsztatja a nyakamból, végigsimít az egész testemen, miközben leengedi maga mellé.

- Köszönöm – suttogja, egy apró mosollyal az arcán.

Halkan zihálva nézzük egymást, veszek egy mély lélegzetet és újra megcsókolom.

20. Fejezet +18

Félálomban fekszek az ágyon, mikor Sehun visszaér a gyors zuhanyzásból. Hallom, hogy halkan benyit a szobába és óvatos léptekkel közelít, majd érzem, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy puszit nyom az arcomra, mire felmorranok:

- Ne puszilgass...

- Idióta, ez csak egy baráti „jó éjt” puszi volt.

- Seggfej vagy – közlöm mosolyogva.

- Tudom, mondtad már.

- Jó éjszakát.

Elfújja a gyertyát, hátat fordítunk egymásnak és engem azonnal el is nyom az álom.

Pár órával később, reggel már nyoma sincs az éjjeli viharnak, ragyogóan süt a Nap és csicseregnek a madarak amikor felébredek. Kinyújtóztatom végtagjaimat és Sehun felé fordulok, de csak a hátát látom. Mosolyogva gondolok vissza az előző estére és azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg. Attól féltem, hogy fülig szerelmes leszek belé amikor felébredek, de még hasonlót se érzek, csak egy kellemes csalódást. Sehun helyzetét tekintve azt hittem olyan keményen fog megdöngetni, hogy ma lábra se tudok állni és nagy meglepetés, hogy végig figyelmes és óvatos volt. Nem csak magára gondolt, azt akarta, hogy nekem is jó legyen, ezért nőtt is egy kicsit a szememben.

Mocorogni kezd mellettem, hallom, hogy egy nagyot ásít, majd felém fordul.

- 'reggelt – rám néz, majd visszacsukja szemeit.

- Hogy aludtál?

- Jól. Kényelmesebb, mint a kanapé – hangja álmos, rekedt.

Erőt veszek magamon, hogy kimásszak az ágyból és a konyhába megyek. Percek alatt összeütök egy reggelit abból, amit a konyhában találok: rántotta, pirítós, zöldség és epres tea. Megterítem az asztalt, s visszamegyek a szobába Sehun-ért, aki még mindig az ágyban döglik.

- Kelj fel – megállok az ágy mellett.

- Csak egy perc – nyöszörög.

Csendesen elszámolok magamban hatvanig, de csak annyi telik tőle, hogy a hátára fordul, a szemei még mindig csukva vannak.

- Letelt az egy perc, kihűl a reggeli.

Nem ad életjelet, ezért rávetem magam és egy nyögéssel tudatja, hogy ez nem volt számára kellemes.

- Kelj fel – orra hegyét kezdem csiklandozni, de erre se reagál. - Sehun!

Megint végignyal a száján, elmosolyodik és egy váratlan pillanatban megérzem kezeit a fenekemen.

- Hé! - mordulok rá. - A taperolás is csak arra az egy alkalomra vonatkozott.

- Rajtam fekszel – közli a nyilvánvalót, miközben résnyire nyitja szemeit.

- Seggfej vagy, én megyek reggelizni – lemászok róla és kimegyek.

- Ne hagyj itt álló farokkal! - szól utánam.

- Gondolj undorító dolgokra és lelankad – tanácsolom a konyhából kiabálva.

Leülök reggelizni, pár perccel később ő is megérkezik és egy gyors pillantást vetve a nadrágjára, nyugtázom magamban, hogy megszűnt a problémája. Arcán látszik, hogy meglepődik a reggelin, ami az asztalon várja, de nem szól semmit, leül enni.

- Valamit akartam kérdezni tegnap, de hamar elaludtál – közli.

- Ki vele.

- Kit képzeltél a helyembe? - elmosolyodik.

- Először G-Dragon-t – válaszomra halk nevetésbe kezd –, de egy idő után kikapcsolt az agyam és nem gondoltam semmire.

Látszik, hogy próbálja visszatartani, de ehelyett inkább egyre hangosabb nevetés tör ki belőle, amit mosolyogva reagálok le:

- Ez nem vicces, ő egy igazi szexisten, minden nő álma.

- Igyekezz már! Mi tart ilyen sokáig? - toporgok a bejárati ajtónál.

Fél perc múlva megjelenik, elmorgok egy „na, végre”-t és elindulunk.

Első utunk egy diszkontáruházba vezet. Sehun csendben, férfiként jön utánam, tolva maga előtt a bevásárlókocsit, amíg én a listát egyeztetem a választékkal. Szép sorjában haladok, szokásomhoz híven most is alaposan végig nézek mindent. Egy idő után bosszantóvá válik Sehun frusztrált sóhajtozása.

- Befejeznéd? - fordulok felé.

- Mit? - morcos tekintetét használja.

- Ezt az idegesítő lihegést. Ha valami ebéd-szerűséget akarsz enni, akkor fejezd be – fegyelmezem.

- Előre félek... - csóválja a fejét.

- Ezért a beszólásért félhetsz is – fenyegetem. - Lehet, hogy bosszúból teszek bele valamit, ami nem fog jól esni a kis pocakodnak – mosolyogva, mázos hangon közlöm vele.

Megrémült tekintetén nevetni tudnék, de a komolyság színlelése érdekében magamban tartom. Úgy tűnik hatásos voltam, befejezte végre a sóhajtozást és engedelmesen követ a sorok között.

Egy órás bolyongás után azt gondolom, hogy megvan minden, ezért elindulunk a pénztár felé, de út közben feltűnik egy ismerősen magas termetű, vékony srác, aki a diszkont egyenruhájában pakolászik az egyik polcra. Közelebb érve már arcát is látom, de ő hamarabb felismer minket.

- Hát ti? - mosolyogva széttárja karjait és egy ölelésbe invitál.

- Szia, Chanyeol! Nem is tudtam, hogy te itt dolgozol.

- Ideiglenes munka. Meglep, hogy itt látlak titeket – Sehun-ra néz, aki úgy tűnik elzárkózott a külvilágtól, a saját kis világába.

- Egy órája meg se szólal – legyintek.

- A halálomra készülök – közli ellenségesen.

- A halálodra? - Chanyeol értetlenül pislog.

- Nem kell ennyire túlreagálni a dolgot – rosszallóan nézek rá.

- Öhm... Ti együtt vagytok?

- Dehogy – tökéletes összhangban, egyszerre válaszolunk Sehun-nal, ami még minket is meglep.

Az óriásmanó nagyokat pislog, majd elmosolyodik, mint aki azt gondolja, hogy „na persze”.

Izgatottan csapom össze a tenyereim, mielőtt nekiállnék a főzésnek. Könnyen elkészíthetőnek tűnő, amerikai recepteket néztem ki, amiket most csinálok először, ezért van bennem egy kis félelem is, hogy esetleg pizzarendelés lesz a vége és Sehun végleg egy olyan lánynak titulál, aki nem tud főzni; mellesleg a bolt óta hozzám se szól és most is inkább elvonult.

Pontosan követem a receptkönyvben lévő utasításokat a főételhez, mézes-fokhagymás sült csirkéhez. Már a gondolatától is összefut a nyál a számban, már csak az a kérdéses, hogy jól sikerül-e.

Minden simán ment, egy nagyot szippantok a vegyes illatból és berakom a sütőbe, majd megpróbálom lemosni a ragadós mézet a kezemről.

Amíg sül a csirke nekilátok a desszertnek, a fánknak. A lisztet mérném ki, amikor hirtelen megérinti valaki a vállam és megugrok ijedtemben. Kizárásos alapon Sehun a tettes, de ez nem jut el időben az agyamig és a liszt teljes egészében kiborul, beterítve a konyhapultot, a padlót és az én ruhámat is.

- Normális vagy?! - mérgesen fordulok felé.

- Nem akartalak megijeszteni – erősen vigyorog.

- Olyan halkan tudsz közlekedni, előbb szólj, vagy mit tudom én! - kiabálok, miközben próbálom feltakarítani a pultot.

- Lazíts, ez még nem a világ vége – nyugodt hangon beszél.

Hátam mögé lép, tenyereit a vállamra helyezi és finoman masszírozni kezd. Tökéletesen eltalálja az erogén zónáim egyikét és végigfut rajtam a hideg, ezért megpróbálom minél hamarabb leállítani.

- Hagyj békén, különben nem lesz desszert – leficánkolom magamról a kezeit.

- Nem baj – maga felé fordít, furcsán mosolyog. - Nekem az is jó, ha megkaplak előételnek.

- Felejtsd el – határozottan elutasítom. - Megbeszéltük, hogy csak egy alkalom, számomra ez azt jelenti, hogy nem csinálunk belőle rendszert.

- Neked nem esett jól a tegnapi? - felvonja egyik szemöldökét.

- Én nem ezt mondtam.

- Akkor? - megemeli vállait, értetlenségét kifejezve. - Talán elkezdtél érezni irántam valamit?

- Nem.

- Akkor tényleg nem értem a problémád.

Szavai eljutnak az agyamig, de valahogy mégsem értem őket, vagy inkább magamat nem értem. Mosolygós arcát figyelem és bevallom magamnak, hogy ebben most egyet kell értenem vele. Leküzdöm a tudatalattim - aki hevesen ellenkezik - és megcsókolom Sehun-t; érzem, ahogy ajkait egy széles vigyorra húzza, majd viszonozza a csókot, ami egy pillanat alatt átcsapódik szenvedélyes nyelvcsatába. A hosszas párbajt ő szakítja meg, combjaim alá nyúl, felemel és elindul velem a szoba felé.

- Leállhatnál a sok rágcsával, elég nehéz vagy – nem látom az arcát, de tudom, hogy gonoszan mosolyog.

- Mekkora seggfej vagy! - gyengén a nyakába harapok.

- Ne aggódj, Sehun kezelésbe vesz és rögtön lemegy az a két kiló.

- Tudtad, hogy szánalmas, ha harmadik személyben beszélsz magadról?

Nem válaszol, mert időközben beér a hálóba és velem együtt az ágyba dől, maga alá teper, s a blúzomat rögtön le is veszi rólam, majd egy csókot nyom a számra és áttér a nyakamra, ami a másik gyengém. Sikeresen felizgat már azzal is, ahogy puszilgat és közben érzem, ahogy forró levegőt lélegez ki. Csalódottan nézek rá, amikor felegyenesedik, hogy levegye a pólóját. Épphogy meglátom félmeztelenül, már hajolna is vissza hozzám, de hirtelen ledermed és kifejezéstelen arccal bámulja a testem.

- Mi a baj?

Nem válaszol, csak óvatosan végigsimít a hasfalamon lévő hegen.

- Ezt eddig észre se vettem – rám néz. - Sangwoo?

Csak egy bólintással válaszolok, majd felülök és leveszem a melltartóm, hogy lezártnak tekintse a témát. Egy csók kíséretében dönt vissza az ágyba, majd lejjebb kúszik és az egyik mellem kezdni kényeztetni. Ezúttal sokkal nyugodtabb, nem érezhető rajta az erőlködés, hogy visszafogja magát. Eleinte apró csókokat lehel a mellbimbóm köré, egy helyen erősen meg is szívja.

- Hé!

- Nyugi, itt senki se fogja látni – elmosolyodik. - És mostantól nyögésen kívül nem akarok mást hallani tőled – meglep a határozottsága.

Visszahajol a mellemhez és nyelvével esik neki. A kellemes, meleg és nyirkos érzéstől felsóhajtok, szemeimet becsukom. Kezével a másikat kezdi masszírozni, majd egy idő után cserél és hosszasan elidőzik, ezért már most érzem, hogy kezd elönteni a forróság. Kínzó lassúsággal indul lefelé, egy-egy csókot elhintve rajtam. A nadrágom elé nyom egy utolsó puszit, majd ismét a bugyimmal együtt húzza le rólam és a lábaim közé térdel. Egyik ujját végighúzza nyílásomon, amitől megremegek és egy nagyobb sóhajt hallatok. Egy pillanatra elmúlik minden inger és motoszkálást hallok, de túlságosan bódult vagyok ahhoz, hogy felnyissam a szemeim. Hirtelen megérzem a nyelvét, megfeszülök és felnyögök, miközben a takaróba markolok. Újra és újra végigszánt enyhén érdes izmával a bejáratomon, minden mozdulatánál kiszökik a torkomon egy sóhaj. Abbahagyja egy időre, épphogy kifújom magam és mélyen belenyal nyílásomba. A hátam ívbe feszül, ahogy mozgatja bennem ízlelőszervét és kezeivel tartja az ágyon a csípőm. Önkívületi állapotomban a takarót rongyosra szorongatom a kezemben, szaggatottan sóhajtozok és csak nyelve mozgására koncentrálok. Nem telik sok időbe és villámcsapás szerűen söpör végig rajtam az orgazmus, ami egy újabb hangos nyögést eredményez. Megkönnyebbülten nyitom fel a szemeim, amíg Sehun fölém tornyosul és megkóstoltatja velem a saját ízem. Hagyja, hogy átvegyem az irányítást, helyet cserélünk és lejjebb csúszva a nadrágjába fűzött övet kicsatolom, majd megszabadítom a felesleges ruhadaraboktól. Kezembe veszem merevedését és nem túl gyorsan, de ütemesen kezdem húzogatni rajta a bőrt, amivel rögtön egy mély morgást csalok ki Sehun-ból. Számba veszem makkját és a nyelvemmel leírok pár kört a felületén.

- Ahh... - elhaló hangon felnyög és hátra szegi a fejét , amikor szívok egyet rajta.

Minden mozdulatommal fokozatosan engedem mélyebbre, egészen a tövéig. Egyszer végigkaristolom óvatosan a fogaimmal, elengedem ajkaimmal és nyelvemmel szántom végig teljes hosszát.

- A-ahh... - nyöszörög összeszorított szemekkel. - Elég...

Ágyéka fölé térdelek, arcához hajolok és én is megkóstoltatom vele az ízét. A csók után felegyenesedek és belém vezeti tagját, miközben ráülök. Halk sóhaj hagyja el a számat, lassan kezdek mozogni. Annyira alaposak voltunk az előjátékban, hogy már mindkettőnk homloka gyöngyözik, testünk szinte izzik a forróságtól. Hosszasan néz, tartom a szemkontaktust és várom, hogy megszólaljon, de csak figyel csendesen, mosolyogva.

- Mi az?

- Semmi – megrázza a fejét.

Felül, karjait átfonja a derekam körül és magához szorít, míg én a vállaiba kapaszkodok és gyorsítok a csípőm mozgásán. Kiengedek egy sóhajt és Sehun nedves tincsei közé nyúlok, egy aprót húzok rajtuk, amit csak egy morgással díjaz.

Megunja a pozíciót, pillanatok alatt maga alá teper anélkül, hogy kivenné a férfiasságát és gyorsabb tempót diktál. Lábaimmal a derekán és karjaimmal a nyakában közel tartom magamhoz; mohón kezdi falni az ajkaimat, közben tartja ugyan azt a sebességet. A levegő egyre gyakrabban szorul a tüdőmbe és kezdem érezni a közelgő orgazmus előjeleit. Sehun lassít és ezzel együtt a csókunk is gyengéddé válik, de nem bírja sokáig, zihálva szakítja meg és csípőmozgása is abbamarad. Tenyereire támaszkodik és sok mély lélegzetet vesz, lábaimat is leveszem a derekáról, szabad utat adva neki, de ő nem mozdul. Egy halvány mosollyal az arcomon felé nyúlok és homlokára tapadó tincseit hátra tűröm.

- Leszek felül.

- Maradj – nyögi. - Egy perc és... - elfogy a levegője, ezért elcsuklik a hangja.

Miközben szusszan én türelmesen várok és karját cirógatom ujjbegyeimmel. Teljesen felegyenesedik, sarkaira ül, térdemre támasztja kezeit és lassan, mélyre hatolva kezd mozogni bennem. Halkan felmordul és egyik pillanatról a másikra nagyokat, gyorsan lök a csípőjével, amit megfeszített háttal, nyögdécselve fogadok. Minden egyes lökésével közelebb érzem magam ahhoz, hogy elérjem a gyönyör kapuját. A szoba csendjét betöltik a nyögéseim, Sehun sóhajai, az ágy recsegései és a bőrünk érintkezésének apró csattanásai.

Megint a takaróba markolok, ráadásul Sehun még magasabb fokozatra kapcsol és ezt követően másodjára is eljuttat a csúcsra. Pár perccel később ő is elélvez, ismét a hasfalamra.

Egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle és rongybabaként dől el az ágyon. Egy zsebkendővel letörlöm magamról az ondóját és mellé ülök. Tetőtől talpig ragyog a bőre az izzadtságtól, barna tincsei teljesen eláztak, mellkasa hevesen mozog fel és le. Haját eltűrőm arcából, ekkor veszem észre, hogy a szemei is csukva vannak, de a homlokán lévő ráncok idegességre mutatnak.

- Nem kell ezen bosszankodni – szavaimra fél szemmel rám néz.

- Tíz perc se volt és úgy érzem magam, mint aki a huszadik menetet nyomta volna le.

- Több volt ez tíz percnél. Mikor szexeltél utoljára?

- Most – vágja rá.

- Nem úgy értem... - megforgatom a szemeim. - Ez előtt.

- Tegnap – elmosolyodik.

- Próbálj meg egy kis komolyságot színlelni – újra szemet forgatok.

- Nem tudom. Hat-hét hónapja?

- Akkor se értem, hogy mit rágódsz ezen – mellkasára támaszkodok, mosolyogva arcához hajolok és suttogni kezdek – Tovább tartott, mint a tegnapi, ráadásul kétszer is elmentem, szóval fejezd be ezt a kislányos hisztit.

Megint egymást bámuljunk, mint akik farkasszemet néznek, majd megtöri a csendet:

- Éhes vagyok.

Ez az a pillanat, amikor eszembe jut, hogy a csirke valószínűleg már szénné égve vár a sütőben és tényleg pizzát fogunk ebédelni.

19. Fejezet (2. rész) +18

Sehun PoV:

Azt hittem helyben lepetézek, amikor Hani egy mondatban háromszor is kiejtette a „szex” szót. Eddig is egy szókimondó lánynak tartottam, de ezt hallani még tőle is sok.

Elment az áram és kiment a szobából, hallottam, hogy valamit intézkedik kint. Kiülök az ágy szélére, kitapogatom a pólómat visszaveszem, amikor bejön és meggyújt egy gyertyát.

- Beismered, hogy igazam van? - mosolyogva néz rám.

- Már mondtam, nem?

Az ágyra mászik, törökülésbe vágja magát mellettem.

- Nem kel szégyellni, ez normális, más is ilyen helyzetben van.

- Te most magadra céloztál? - felvonom a szemöldököm.

- Dehogy – kuncogva legyint. - Azt nem mondom, hogy nem hiányzik, de megvagyok szex nélkül is.

- Hű – elmosolyodok. - Néha túl őszinte vagy – végignyalok alsó ajkamon.

- Miért csinálod ezt állandóan? - kérdőn néz rám.

- Mit?

- Ezt a nyaldosást.

- Felizgat a látványa? - félmosolyra húzom a szám.

Bevág és fintort és oldalra tekint. Lazán hunyorított szemekkel vizsgálom végig a gyertya által megvilágított arcát. Számomra is idiótaságnak tűnő gondolatmenet fut végig az agyamon, kétszer is átgondolom, végül kimondom:

- Szexeljünk.

Kikerekedett szemekkel kapja felém a tekintetét.

- Tessék? - nagyokat pislog.

- Szexeljünk – ismétlem, még mindig mosolyogva. - Nem lennék utána „instabil”.

- És az nekem miért lenne jó? - látom rajta, hogy erősen mérlegeli a dolgot.

- Könnyebb lenne elviselned és valóra válna az álmod is – nagyképűen vigyorgok.

- Az álmom? - szemöldökeit ráncolja.

- Tudom, hogy vonzódsz hozzám.

- Beütötted a fejed, vagy mi történt veled?

- Jól vagyok, köszönöm – párszor megemelem az egyik szemöldököm. - Na?

- Ezt mégis hogy gondoltad?

- Elgondolkoztam azon, amit az előbb mondtál és te lány vagy...

- Tudtommal tényleg az vagyok – helyesel, erős szarkazmussal.

- Ne kéresd magad. Csak egy alkalom, nevezhetjük egyéjszakás kalandnak.

- Ja, és utána hogy nézzek a szemedbe? - ezzel megfog.

Gondolkodóba esek. Tényleg kellemetlenné tenné a barátságunkat, de a tesztoszteron szintem őrülten magas és bogarat ültetett a fülembe azzal, hogy felhozta ezt a témát. Rövid gondolkodás után meg is találom a megoldást:

- Barátok vagyunk, igaz? - kérdezem ismét, bólintással válaszol. - Akkor ezt fogd fel úgy, mint egy közös kirándulást. Semmi komoly, csak szórakozás, ennyi az egész – megrántom a vállam.

Felsóhajt és körbenéz a szobában, közben szinte hallom, ahogy forognak az agykerekei.

- Jól van – halvány mosollyal néz rám. - Miért is ne?

Meglepett. Nem gondoltam volna, hogy belemegy, feleslegesen szedtem össze a többi érvemet a dolog mellett. Tanácstalanul néz rám, ki is mondja, amire gondol:

- Akkor... mivel kezdjük?

Nem válaszolok, közelebb csúszok hozzá és céltudatosan közeledek ajkai felé. Összeszorítja szemeit és türelmesen vár, már majdnem hozzá érek, amikor a vállamnál fogva eltol.

- Várj egy kicsit... Nem olyan könnyű ez...

- Hunyd le a szemeid – utasítom.

- De-

- Csak csináld – morog egyet, de végül becsukja. - Most képzeld a helyembe azt, akit mindig is meg akartál szerezni magadnak, akinek a legjobban akarod a csókját. Lehet az bárki, akár híres ember is, csak valaki, akire vágysz.

Várok pár pillanatot, észre veszem, hogy halványan elmosolyodik, ekkor ismét közeledni kezdek felé. Egyik kezemmel megtámasztom magam, a másikat lassan Hani nyakára vezetem és óvatosan közelebb húzom magamhoz. Ajkaimat nyelvemmel benedvesítem és lassan nyomom az övéihez. Eleinte finoman kóstolgatjuk egymást, fokozatosan kezdem mélyítem a csókot. Nehéz visszafognom magam, de nem akarok elsietni semmit, ezért várok, hogy ő is megérintsen. Átkarolja a nyakam, ekkor újabb fokot lépek és nyelvemet is bevetem, táncra hívom az övét. Finoman simogatom ízlelőszervét az enyémmel, miközben pólója alá nyúlok. Érzem, hogy hasizmai megfeszülnek, ahogy selymes bőrét megérintem a hideg kezemmel. Elválunk egymástól, amíg leveszem róla a ruhadarabot és elém tárulnak mellei; az egyiket masszírozni kezdem, miközben újra egy csókban forrunk össze. Vállamról lecsúsztatja egyik kezét és a felsőm alá vezeti, simogatni, enyhén karmolászni kezdi a hátam, amitől éledezni kezdek odalent. Hangos cuppanással válnak el ajkaink egymástól és én is megszabadulok a felsőmtől, majd nyakának esek és ledöntöm az ágyra, én pedig lábai közé fekszem, de nem nehezedek rá, a könyökömön támaszkodok. Fejét oldalra billenti, így könnyebben hozzáférek, miközben csókolgatom vékony bőrét, néhány helyen szívok rajta, de figyelek, hogy ne hagyjak nyomot és egy éles sóhajjal tudatja, hogy tetszik neki amit csinálok. Hangja még jobban beindít, a nadrágom egyre jobban szűkül, szinte már fáj, ahogy feszül.

Felegyenesedek, lábai közt térdelek, ujjaimat beakasztom nadrágja korcába és mosolyogva nézek fel arcára, meglep, hogy engem figyel, egy apró mosollyal az arcán.

- Nem tűnsz túl szégyenlősnek.

- Láttál már ilyet, nem?

Nem válaszolok, egy határozott mozdulattal lehúzom róla a nadrágot és a bugyiját is, a többi ruha mellé dobom őket. Saját nadrágomhoz nyúlok, alig várom, hogy végre megszabaduljak tőle, de Hani hangja megakadályoz:

- Ugye nem akarod rögtön belém nyomni a micsodád? - felháborodottan pislog.

- Öhm... - értetlenül nézek félre.

- Megértem, hogy ki vagy éhezve, de azt se tudom mikor voltam utoljára pasival, szóval ha azt akarod, hogy a fájdalomtól sikítsak, akkor csináld csak.

Értem a célzását, magamon hagyom a nadrágot és mosolyogva mászok vissza rá, újabb csókba invitálom. Szenvedélyesen faljuk egymás ajkait, miközben végigvezetem egyik kezem a testén, egészen szeméremdombjáig. Körözni kezdek csiklóján, mire belenyög egy aprót a csókba; folytatom a tevékenységet, majd bejáratán húzom végig az ujjaim. Óvatosan, csak a középső ujjam tolom forróságába, majd a mutatót is csatlakoztatom hozzá. Egyik kezét a nyakamban pihenteti, a másikkal pedig férfiasságomra markol, amitől megrándul az egész testem és egy nagy nyögéssel szakítom meg a csókunkat.

- Ezt ne, mert rögtön elmegyek – zihálok.

Elmosolyodik, hátamra vezeti kezét; újra a nyakát kezdem kényeztetni, a két ujjamat továbbra is mozgatom benne, miközben hüvelykujjammal izgatni kezdem a csiklóját, amitől újra felnyög. Igyekszem rövid idő alatt minél jobban benedvesíteni, mert hamarosan berobbanok a nadrágomba. Ujjaimról folyik a nedve, mikor kihúzom belőle, ezért felegyenesedek, hogy most végre levehessem a nadrágom. Messzire elhajítom és visszatérdelek Hani lábai közé, amiket a derekam köré fon.

- Mehet? - várom a megerősítést.

- Ühüm – bólogat.

Mellkasán látom, hogy vesz egy nagy levegőt és bent is tartja. Férfiasságommal még körözök egyet a nyílásánál, majd óvatosan kezdek behatolni. Centiről centire haladok, közben végig figyelem arcát, ahogy leszorított szemekkel tűri a fájdalmat. Elfekszem testén és gyengéd csókolózásba kezdünk; lassan mozgatom a csípőm, minden lökéssel beljebb haladva. Karjait a tarkómnál összekulcsolja és magához szorít, miközben egyik mellével játszadozok. Jólesően felmorranok, mikor teljes hosszúságomat körbe veszi a forró lüktetés.

- Baszki – könyökömre támaszkodok, tekintetünk találkozik. - Próbálj meg egy kicsit lazítani, mert így tényleg nem fog sokáig tartani...

- Majd én is feldugom neked azt a gyertyát és meglátjuk, hogy mennyire tudsz lazítani...

Rosszalló pillantást vetek rá és lassan, mélyre hatolva mozgok, miközben mély sóhajokat hallat. Egy ideig tartom ezt a csiga tempót, amíg el nem érem, hogy hüvelye lazább legyen, majd tenyereimre támaszkodok, hogy teljes látásom legyen mindenre és gyorsítok. Már egy ideje nehezen kapok levegőt, mintha egy forró szaunába kerültem volna, úgy felizzott a levegő, vele együtt a testem is. Tetszik, hogy ő nem a megállás nélkül vinnyogós típus, ritkán ad ki hangot, de azt különösen izgató hallani. Egyelőre csak az a cél lebeg előttem, hogy ő elélvezzen, mert azt érzem, hogy én bármelyik pillanatban elmehetek, ráadásul arra is figyelnem kell, hogy időben kihúzódjak belőle. A fejemben folyamatosan csak ezek a gondolatok járnak; Hani egyik lábát a vállamra veszem és így fekszem vissza rá, ez által mélyebbre tudok hatolni és rögtön sikerül is eltalálnom a G-pontját, amit egy hangos nyögéssel tudat. Meglepően hamar megjelennek rajtam az első izzadtságcseppek, karommal le is törlöm őket a homlokomról.

Hani erősen kapaszkodik belém, néhányszor végig karistol körmeivel a bőrömön, vagy éppen bele mélyeszti, akárhányszor sikerül elérnem azt a bizonyos idegcsomót. Felgyorsítok, nagyokat lökök a csípőmmel, lélegzetvételeim is egyre szaggatottabbá, hangosabbá válnak és a leányzó is egyre hangosabban nyögdécsel alattam. Egy visszafogott nyögést hallat, mikor eléri a gyönyör és hüvelye összeszorul körülöttem, ami egyből megpecsételte az én sorsom is. Az utolsó pillanatban veszem ki belőle péniszem és hasfalára lövell testnedvem. Nem kevés testnedv.

Kimerülten dőlök mellé, hallgatjuk egymás zihálását.

- Hát nem izzadtam le – már megint piszkál. - De ahogy elnézem te annál inkább – felém fordul és egy cseppet letöröl az arcomról.

- Csak azért, mert nehéz volt visszafognom magam – magyarázkodok.

- Hülyéskedtem – felém hajol és egy puszit nyom a számra. - Jó voltál.

Büszkén mosolyogva fogadom a bókot. Felkel az ágyról, felveszi a ruháit a földről.

- És most megyek, lemosom magamról ezt a rengeteg spermát – kijelenti.

19. Fejezet (1. rész)

Hívj vissza, fontos!

Kai

Olvasom az üzenetet és rögtön a legrosszabbra gondolva, riadtan hívom Jongin-t.

- Ott van Sehun? - szól bele, meglepően nyugodt hangon.

- Igen.

- Ne hallja, amit mondok.

Értetlenül Sehun-ra pillantok, aki unottan könyököl a kanapé karfáján és félig nyitott szemekkel nézi a tévét. Felkelek, bevonulok a szobámba és becsukom az ajtót, a tőle legmesszebb lévő helyre, az ablak elé állok.

- Mondhatod – nézem az üvegen lefolyó esőcseppeket.

- Lenne egy nagy kérésem – halkan beszél.

- Megijesztesz.

- Csak annyi lenne, hogy Sehun had maradhasson még nálad. Nari-val most elég zűrös a kapcsolatunk és szeretném lerendezni a dolgot, mielőtt megint egymásnak esnének.

- És mégis mit mondjak neki?

- Nem tudom. Kérd meg, hogy maradjon még, de ne tudja meg, hogy miért.

- Rendben – sóhajtok.

- Köszönöm – hangján érződik, hogy mosolyog. - Átugrom, viszek neki pár cuccot.

- Oké, szia.

Visszamegyek a nappaliba, leülök.

- Ki volt az? - kérdezi Sehun anélkül, hogy rám nézne.

- Öhm... csak a főnököm.

- Hazudsz – rám néz.

- Honnan veszed?

- Látom rajtad – elmosolyodik.

- Nem hazudok – győzködöm.

- Nem csapsz be – felsóhajt, miközben felkel.

- Hova mész?

- Haza. Már biztosan lenyugodtak a kedélyek és kezd fárasztóvá válni a látványod.

Persze, hogy pont most akar elmenni. Elengedem a fülem mellett az újabb beszólását és inkább azon agyalok, hogy milyen szöveggel tartsam itt.

- Igazából Jongin-nal beszéltem – bukik ki belőlem, mire visszafordul felém. - Azt hittem maradsz még, ezért megkértem, hogy hozzon neked pár holmit.

- Mi van? - felvonja a szemöldökét. - Milyen jogon feltételezted, hogy maradni akarok?

- Már elmúlott tíz óra, sötét van és esik az eső – érvelek. - Komolyan most akartál menni?

Elnéz az egyik ablak felé és kénytelen belátni, hogy igazam van. Egy ideig még vizsgálja a kinti állapotot, majd megszólalok:

- Adok egy törölközőt, addig elmehetsz fürdeni, amíg Kai ideér.

Csak bólint egyet és megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor hallom, hogy bezárkózik a fürdőbe. Egész jól sikerült előadni a dolgot. Ecsetelem magamnak és meghallom a csengőt.

- Szia – üdvözlöm Kai-t, az arcomra azonnal döbbentség ül.

Enyhén nedves a haja az esőtől, de ami még feltűnőbb az a halvány piros folt, az arca jobb oldalán. Rögtön álla alá teszem a kezem és elordítom a fejét mindkét irányba, hogy megvizsgáljam arcát, de nem találok rajta semmi mást.

- Mi történt? - kérdezem elhűlve.

- Egy kicsit eldurvultak a dolgok – mosolyogva vállat von.

- Azt látom – elveszem tőle a hátizsákot. - Nem akarsz bejönni?

- Nem, köszönöm – megrázza fejét. - Vigyázz Sehun-ra.

- Inkább te vigyázz magadra. Miért hagyod, hogy Nari így viselkedjen veled?

- Mert szeretem – elkomolyodik.

Most tudnék neki rengeteg dolgot mondani, de hallom, hogy Sehun végzett a fürdéssel, ezért magamban tartom.

- Akarsz beszélni Sehun-nal?

Válaszként csak megrázza a fejét és elköszön. Sajnálom, hogy nem tudok tenni érte semmit. Ő lenne az, aki tényleg megérdemli a boldogságot, de nem Nari mellett.

Vállamra kapom a táskát, amit hozott és elindulok a nappaliba, de útközben meglátom a fürdőben Sehun-t. Egy szál törölköző van a derekán, de nem fordítok erre nagy figyelmet és a mosógép tetejére teszem a hátizsákot.

- Itt vannak a cuccaid – kijelentem.

- Jongin már el is ment?

- Dolga van – vállat vonok, igazából én se tudom, hogy miért sietett annyira.

- Chh – bevág egy fintort. - Rohan, hogy megkefélje Nari-t.

- Oh – elmosolyodok. - Féltékenység szagát érzem.

- Ez nem féltékenység, csak tudom hogy fog végződni a kapcsolatuk és elég zavaró a „romantikázásuk” - mutatja az idézőjeleket. - De, ha még nem tűnt volna fel, konkrétan pucér vagyok, ezért hálás lennék, ha kifáradnál, hogy felöltözhessek.

Kijelentésén felnevetek és magára hagyom.

Lassan éjfél is elmúlott, mire kimásztam a kádból. Addigra a vihar is felerősödött, szakadt az eső, mintha dézsából öntenék, villámlott és dörgött. Felveszem a pizsamám, ami egy egyszerű topból és egy rövidnadrágból áll, bele lépek a mamuszomba és kicsoszogok a párás, meleg helyiségből.

- Sehun, hol... - elhallgatok, mikor meglátom, hogy a kanapén ül és érdekes testtartásban a gerincét nyomkodja. - Fáj a hátad?

- Tegnap ezen a szaron aludtam és nem volt túl kényelmes – veti oda arrogánsan.

- Megmasszírozzalak?

Egy ideig kifejezéstelen arccal néz, majd kisfiús bólogatásba kezd.

- Gyere – megfordulok és elindulok a szobám felé.

Benyitok és villanyt kapcsolok. Ő is bejön és az ágy felé nyújtom a kezeim utasításként, mint valami hostess. Veszi a lapot és keresztben, hasra fekszik a franciaágyon. Mellé térdelek, egyik lábam átemelem a testén és helyet foglalok a hátsóján.

- Ez útban van – meghúzkodom a pólóját.

Felső testét elemeli az ágytól, éppen csak annyira, hogy le tudjam róla venni a felsőjét, majd visszafekszik, kezeit feje alá teszi.

- Milyen gizda vagy – kuncogva finoman csípem össze a bőrét.

- Hallgass.

- Csak vicceltem.

Tényleg nem volt gizda. Elég vékony testalkata van, de ahhoz képest széles, izmos a háta. Gerince mentén, lentről felfelé haladva végig húzom rajta a csuklóm belső felét, mire felmorran.

- Fájt? - megdermedek.

- Nem, folytasd csak.

A következő percek csendben telnek el, csak az eső kopogását lehet hallani, ahogy a cseppek az ablaknak csapódnak. Kezeimmel bejárom Sehun hátának teljes felületét, néhányszor feljebb haladok egészen a válláig, nyakáig.

- Ébren vagy még?

- Ühüm – jön a nem túl meggyőző válasz. - Jól csinálod.

- Masszőrnek tanultam.

- Komolyan? - hangján érzékelem a meglepettségét. - Akkor miért a gyorsétteremben dolgoztál?

- Nem árt, ha az ember több dologhoz is ért – halk kuncogásba kezdek.

- Mi olyan vicces?

- Semmi, csak arra gondoltam, hogy Luhan most szívesen a helyemben lenne.

- Hanyagold a témát.

- „Ha meleg lennék, akkor már vadul csókolóznánk ezen a kanapén” - idézem Sehun mondatát, mély hangon.

- Ezt komolyan gondoltam – hangja szintén komoly.

- Nem volt még egy kósza gondolatod se, hogy milyen lenne vonzódni a saját nemedhez?

- Nem – vágja rá határozottan.

- Tegyük fel, hogy meleg vagy és összejöttök Luhan-nal-

- Ilyet ne feltételezz, mert ez lehetetlen.

- Hallgass végig! - oldalába csípek, mire elhallgat. - Szóval együtt vagytok, meg minden; szerinted szexnél aktív, vagy passzív fél lennél?

- Hani! - felkönyököl, fejét oldalra fordítja, így látom morcos tekintetét.

- Jól van, na... - megvárom amíg visszafekszik és folytatom a masszírozást. - Szerintem passzív lennél – jegyzem meg halkan.

- Fejezd be, kezdesz idegesíteni – figyelmeztet.

- Befejeztem, csak ne húzd fel magad.

- Végre.

- Mikor szexeltél utoljára?

- Mi közöd van hozzá?! - csattan fel.

- Higgadj le, arra akarok kilyukadni, hogy ez lehet az oka annak, hogy ilyen instabil vagy.

- Mi van?

- Hát – nagy lélegzetet veszek. - A férfiaknak ugye alap szükséglet a szex és feltételezem, hogy egy ideje nem szexeltél, ezért szexuálisan frusztrált vagy, ebből kifolyólag vannak a hangulat ingadozásaid, ezért kapod fel a vizet minden hülyeségen egy pillanat alatt.

- Te ilyenkor hallod magad? - arrogánsan kérdezi. - Csak azt ne mondd, hogy pszichológusnak is tanultál...

- Nem, de cáfolj meg, ha nincs igazam.

- Igazad van.

Meglep, hogy ezt mondja, de reagálni nincs időm, mert egy váratlan pillanatban sötétségbe borul a szoba.

- Baszki – bámulok a korom sötétbe.

- Elment az áram?

Lemászok Sehun-ról és a sötétben tapogatózva elindulok kifelé. Segítségemre csak a villámok vannak, amik egy-egy pillanatra bevilágítják az egész lakást. Kiérek a konyhába, az egyik fiókból elő kutatom a zseblámpát, de nem kapcsol be.

- Remek... - visszadobom a fiókba.

Kitapogatok egy gyertyát és egy doboz gyufát, majd visszamegyek a szobába és ott meggyújtom a gyertyát, az éjjeliszekrényre teszem. Nem ad sok fényt, de éppen elég ahhoz, hogy lássunk.

- Tehát... - fordulok Sehun felé, aki ezúttal már az ágy szélén ül és éppen veszi vissza a felsőjét. - Beismered, hogy igazam van?

18. Fejezet

Sehun-nal ismét egy teljes napot együtt töltöttünk, elszórakoztattuk magunkat a csipkelődéssel és jól éreztem magam vele, ezért fel se merült bennem, hogy hazaküldjem. Egyedül amúgy is csak a kanapén görnyednék és bámulnám a tévét, ami kevésbé izgalmas dolog.

Este megcsörren a telefonja, miközben előveszi szemet szúr a képernyőjén Luhan képe.

- Szia... Hani-nál vagyok... - egy lopott pillantást vet rám. - Most?... Oké.

Úgy teszek, mintha nem érdekelne, de közben figyelmesen hallgatom Sehun szavait.

- Hé, nem gond, ha Luhan idejön? - mosolyogva fordul felém. - Valamit meg kell beszélnetek... vagyis nekem kell megbeszélnem valamit... vele – érdekes mondatára értetlenül pislogok.

- Öhm... oké. Engem nem zavar – rábólintok.

Luhan PoV:

A gyomrom összeszorul és pillangók ezrei repkednek benne, ajkaimat összeszorítom és egész testemben reszketek, mikor finoman megnyomom a csengőt. Nagy lélegzetvételekkel állok, hallom, hogy kattog a zár és nyílik az ajtó.

- Szia – barátságos mosollyal beinvitál Sehun.

Bezárja utánam az ajtót, amíg én kibújok a cipőmből, majd átkarolja a vállam és vezetni kezd befelé.

- Felkészültél? - suttog a fülembe, de válaszolni már nincs időm, mert beérünk a nappaliba.

Hani a kanapén ül törökülésben és kedvesen integet, mikor meglát. Számomra ez furcsa, mert eddig nem volt virágzó a kapcsolatunk, minden egyes párbeszédünknél rideg voltam vele.

- Akkor magatokra hagylak titeket – feláll. - Nyugodtan beszélgessetek – elindul.

- Jó, de ne hallgatózz! - kiált utána Sehun, miközben lehúz magával a kanapéra.

- Eddig eszembe se jutott – messziről jön a válasz.

Idegességemben ujjaimat tördelem, kezdem felfogni, hogy mi is fog történni pár percen belül és ennek a gondolatára érzem, hogy vörösödik az arcom. Lángol, mintha tűzbe tartanám a fejem, próbálom orvosolni ezt a kezeim hideg érintésével.

- Nyugi – rázogat meg Sehun, még mindig szélesen mosolyog rám. - Csak oda mész hozzá és közlöd vele, hogy mi a helyzet – próbál bátorítani.

Bár ilyen egyszerű lenne a dolog. Mélyen a barátom csillogó szemeibe nézek, hogy erőt merítsek és megszólalnék, de csak egy sóhajra futtja.

- Képtelen vagyok – rázom a fejem.

- Luhan, figyelj rám – nem teljesítem a kérését, ezért megfogja a vállaim és maga felé fordít. - Mi a legrosszabb dolog, ami történhet? Legfeljebb azt mondja, hogy sajnálom, de nem érdekelsz. Na és? Akkor se veszik el a remény, több időt töltesz vele, hogy megismerjen és később újra megpróbálhatod – látja rajtam, hogy ennyi nem elég ezért folytatja. - Te egy remek srác vagy. Aranyos, vicces és jóképű; hülye lenne visszautasítani – mosolyog.

Meglepnek a szavai, sose gondoltam volna, hogy ő valaha ilyet fog mondani nekem. Pont nekem. Veszek egy nagy levegőt, bent tartom és összeszorítom a szemeim.

- Szeretlek, Sehun – hadarom a tüdőmbe rekesztett levegővel.

- Mi? - leveszi vállaimról a kezeit, nagy szemekkel hőköl hátra.

- Szeretlek – ismétlem, ezúttal egyenesen a szemibe nézek.

Arckifejezéséről tükröződik az enyhe sokk, de én mégis megkönnyebbülök, jól esett végre kimondani azt, ami már hónapok óta nyomja a szívem. Leveszi rólam tekintetét, szemei cikáznak a szoba sarkai közt és megkapaszkodik a kanapé karfájában, mintha azt hinné, hogy bármelyik pillanatban leeshet.

- Tudom, hogy ez most váratlanul ért – szólalok meg halkan. - Sajnálom, de már nagyon rég óta érzek valamit irántad és... - könnyek gyűlnek a szemeimbe, ahogy eszembe jutnak a miatta átélt gyötrelmeim.

Lehajtom a fejem és csendesen pityeregni kezdek. Próbálom tartani magam, de csak jön az egyik könnycsepp a másik után. Szipogok párat és óvatosan megköszörülöm a torkom.

- Mondj valamit, kérlek... - nézek újra rá, de továbbra is meglepetten bámulja a szoba falait. - Én tényleg nagyon szeretlek és ez nem csak szeretet, szerelmes vagyok beléd – az utolsó szavaimat hangsúlyozom.

- Lassíts egy kicsit – végre rám néz. - Te meleg vagy?

Válaszként csak egy aprót bólintok.

- Azt mondtad, hogy Hani tetszik.

- Te mondtad, én csak rábólintottam, mert akkor nem volt bátorságom bevallani neked.

- Mégis mióta vagy meleg? - összeráncolja szemöldökeit.

- Amióta az eszemet tudom.

- De azt mondtad, hogy voltak barátnőid – meglepettségében emel a hangján.

- Halkabban, kérlek – csitítom. - Ők mind férfiak voltak... Nem mertem eddig elmondani, mert attól féltem, hogy undorodni fogtok tőlem – vallom be, miközben egy újabb könnycseppet törlök le az arcomról.

- Azt a kurva... - kezeivel megdörzsöli arcát, majd rajta is hagyja őket. - Ezt még fel kell fognom – dörmögi a tenyerébe.

Türelmesen várok, ez idő alatt próbálok megnyugodni, abbahagyni a sírást és nézem, ahogy Sehun feldolgozza magában a szavaimat. Néhányszor a hajába túr, nagyokat sóhajt, majd újra megdörzsöli az arcát, végül felém fordul, a szemeimbe néz.

- Díjaztam volna, ha korábban közlöd, hogy meleg vagy, nem változtatott volna semmin, de így most rám zúdítottál mindent.

- Tudom – helyeselek.

- És mégis mit vártál, hogy hirtelen én is buzi leszek?

Szavaival és lekezelő hangjával a lelkembe tipor, az eddig visszatartott könnyek is a külvilágra törnek, összegörnyedek, kezeimbe temetem arcomat és csendes, de keserves sírásba kezdek. Arcom még erősebb lángolásba kezd, a sírástól még vörösebb leszek. Megérzem a kezét, ahogy óvatosan jár fel és le a hátamon.

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani – mondja halkan. - Sajnálom.

Türelmesen vár és továbbra is simogat, amíg a keserves sírásom lecsökken pityergésbe. Felegyenesedek és egy zsebkendőt nyújt felém, amivel letörlöm a könnyeket és bele fújom az orrom. Szipogva, nedves szemekkel nézek sajnálkozó arcára.

- Nem akarlak megbántani, de én nem vagyok meleg – határozottan kijelenti. - Szeretlek, mint egy barátot, bátyként tekintek rád és, ha meleg lennék, akkor már vadul csókolóznánk ezen a kanapén, de-

- Nem vagy meleg – fejezem be a mondatát. - Megértem – egy mosolyt erőltetek magamra.

- Aranyos vagy és jó képű, bárkit megszerezhetsz magadnak... – elgondolkodik egy időre. - Úgy értem, hogy a meleg férfiak közül – elmosolyodik.

Ezzel a közhelyes szöveggel sikerül enyhítenie a csalódottságomon, de még mindig azt érzem, hogy a szívem darabokra tört és az apró szilánkjai fájdalmat okoznak a mellkasomban.

Sehun PoV:

Egy ideig vigasztalom Luhan-t, még egy kis nevetést is sikerült kicsikarnom belőle. Feláll a kanapéról, mondván, hogy hazamegy, én is felkelek és váratlanul magához húz, szorosan megölel, fejét a vállamba fúrja. A kezdeti meglepettség elmúlásával viszonzom az ölelést, karjaimat szorosan a teste köré fonom.

- Köszönöm – mormolja a vállamba.

Fogalmam sincs mit köszön meg, érzem, hogy egy utolsót szorít rajtam, majd elenged és kikísérem. Egy fájdalmas mosollyal búcsúzik el, de megnyugtat, hogy túl lesz rajtam. Miután elmegy egy hatalmas sóhajjal indulok vissza a nappaliba, meglátom Hani-t, aki a konyha ajtajában áll és minden gondolatát látom az arcán.

- Mit hallottál?

- Szinte mindent – válaszol egy halvány mosollyal. - Én azért sajnálom szegényt... - lebiggyeszti alsó ajkát.

- Én is, de mit tudok tenni vele, ha nem vagyok buzi?

- Ne használd ezt a szót, olyan tiszteletlen – dorgál.

- Jól van. Nem vagyok homoszexuális – javítom ki magam, egy cinikus mosoly kíséretében.

- Igen, te seggfej vagy – veti oda, miközben elmegy mellettem.

- Tudom.

17. Fejezet

Kinyitom a szemeim, reggel van. Az első gondolatom Sehun, nem emlékszem rá, hogy szólt volna, hogy elmegy. Ledobom magamról a takarót, kimegyek a szobából és sietős léptekkel haladok, miközben ujjaimmal bontogatom a nagyobb gubancokat a hajamból. Beérek a nappaliba, rögtön meglátom Sehun-t, aki a kanapén elterülve alszik. Halkan közelebb megyek, hogy kikapcsoljam a tévét és egy ideig figyelem, ahogy alszik. Kezeit használja párnaként, állkapcsán látom, hogy feszülnek izmai és szemöldökeit is enyhén ráncolja. Nem akarom felébreszteni, ezért csendesen kiosonok a konyhába és óvatosan tevékenykedek, ne csapjak nagy zajt, miközben két főre készítek kávét, meg néhány szelet pirítóst. Az utolsó kenyér ugrik ki a pirítóból, egy gyors mozdulattal kapom ki és teszem az egyik tányérba, hogy ne égessen meg. Megfordulok az egyik tányérral és bögrével a kezemben, hogy leüljek reggelizni, amikor meglátom Sehun-t, aki már az asztalnál ül, álmos tekintettel. Ijedtségemben majdnem leejtek mindent a kezemből.

- Felébredtél? - lepakolok elé, amit egy bólintással köszön meg. - Észre se vettem, hogy kijöttél.

Magamnak is leteszem a reggelit és leülök Sehun-nal szembe, aki szótlanul ül és bámulja a tányérját.

- Elvitte a cica a nyelved? - elmosolyodok és bele kortyolok a kávémba.

Nem válaszol, megkomolyodok és továbbra is arcát fürkészem, miközben nekilát az evésnek. Csendben megreggelizünk, elpakolom a piszkos edényeket a mosogatóba, megfordulok és derekam a konyhapultnak támasztom, ölbe tett karokkal nézek Sehun-ra.

- Elmondanád végre, hogy mi van? - kérdezem határozottan.

- Nari – meglepettségemre azonnal válaszol. - Tegnap este nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne üssem meg – rám emeli tekintetét.

- Nőket nem bántunk – ráncolom a homlokom.

- Tudom, ez az egy dolog akadályozott csak meg benne.

- De mégis mit tett, hogy bántani akartad?

Az asztalra könyököl, fejét öklének támasztja és felsóhajt, ami azt sugallja, hogy ez egy hosszú történet lesz.

- Megvolt az első veszekedés Jongin és Nari közt – kezd bele, de már itt felmerül bennem egy kérdés.

- Min vesztek össze?

- Azt nem tudom – vállat von. - Kai eléggé furcsán viselkedett és szerintem nem bírta már szó nélkül hagyni Nari hülyeségeit. De mindegy, a lényeg, hogy fél óra ordibálás után már rájuk szóltam, hogy befejezhetnék végre, ekkor Nari nekem esett, hogy én ne szóljak bele a dolgaikba, törődjek a saját életemmel – az emlékek miatt kezdi felhúzni magát.

- Miket mondott? - lehet, hogy megbánom a kérdésem és most még idegesebb lesz, de furdalt a kíváncsiság.

- Hogy nekem semmi keresnivalóm abban a házban, csak zavarom a légkört.

- Azta – eltátom a szám, nem gondoltam volna, hogy Nari ekkora álszent. - És Jongin hagyta, hogy ilyeneket mondjon neked?

- Dehogy. Az kellett volna még, hogy ő is ellenem legyen – háborodik fel.

- Én sejtettem, hogy ez lesz – felülök a pultra. - Nem volt jó ötlet, hogy Nari beköltözzön.

- El akartam költözni, de Kai lebeszélt róla. Nem akarta, hogy otthagyjam, pedig előbb-utóbb választania kell, hogy én, vagy Nari.

Tudom, hogy több is történt tegnap, látszik rajta, hogy nem akar mindent elmondani, ezért nem is erőltetem.

- És megint egyből hozzám szaladtál – huncut mosolyra húzom a szám, szemöldökeim párszor megemelem.

- Ja – oldalra tekint, mint aki zavarba jött.

- Valld be, hogy élvezed a társaságom.

- Nagyon – rövid választ ad, de arról ordít a szarkazmus.

- Seggfej vagy – vágom sokadszorra a fejéhez.

Leugrok a pultról és elindulok kifelé, de az ajtóban eszembe jut valami fontos, ezért megtorpanok és vissza fordulok, Sehun felé.

- Mit felejtettem el tegnap?

- Mi? - értetlenül visszakérdez.

- Írtál sms-t, hogy valamit elfelejtettem – válaszomra elmosolyodik.

- Seggfej vagyok, úgyhogy nem mondom el – végignyal alsó ajkán.
Hirtelen majd' pukkadni tudnék a dühtől, nyelvet öltök rá és kitrappolok a konyhából.

Különösebben nem zavar a jelenléte, sőt talán még örülök is neki, hogy nem vagyok teljesen egyedül a lakásban. Kilépek a zuhany alól, szárazra törlöm magam és öltözni kezdek. Felveszem a fehérneműt, bele bújok a nadrágba és épp gombolnám össze, amikor meghallom Sehun hangját.

- Csörög a telefonod – kiabál a nappaliból. - A főnököd keres!

A főnököm? Lefagyok egy pillanatra. Jesszus! Kirongyolok a fürdőből egy szál nadrágban és melltartóban, elveszem a telefon Sehun-tól, aki felvonja egyik szemöldökét és mosolyogva néz végig rajtam.

- H-hallo? - félénken veszem fel.

- Han Hyehwa! - kiált rám a főnököm. - Mi a franc van magával?!

- Nagyon sajnálom, én-

- Jöhet, hogy aláírja a felmondási papírját – meg se várja, hogy bármit reagáljak, megszakítja a vonalat.

- Basszus – nézek elhűlve magam elé.

- Hogy tudod elfelejteni még a munkahelyed is? - nevet rajtam Sehun.

Bevágok felé egy fintort és visszamegyek a fürdőbe. Annyi minden történt, hogy teljesen ki is ment a fejemből, hogy véget ért a betegszabadságom és be kellene mennem dolgozni. Egy ideig még agyalok ezen, majd nevetek egyet a saját hülyeségemen és elhagyom a fürdőt, ezúttal teljes ruházatban. Bemegyek a szobámba és pakolászni kezdek, megágyazok, a felesleges ruhadarabokat visszateszem a szekrénybe. Halk kopogásra leszek figyelmes, Sehun áll a nyitott ajtóban, megvárja amíg tekintetem találkozik az övével.

- Kérdezhetek valamit? - nekidől az ajtófélfának.

- Ne kímélj – sóhajtva fordul felé.

- Mi a véleményed Luhan-ról? - elmosolyodik.

- Luhan-ról? - értetlenül pislogok.

- Ühüm.

- Hát... öhm. Nem tudom, nem igazán ismerem, ezért nincs róla különösebb véleményem.

- Ugyan már – közelebb jön, elém áll. - Mit gondolsz a külsejéről? Helyes, nem igaz?

- Mire akarsz kilyukadni? - felvonom az egyik szemöldököm.

- Csak válaszolj a kérdésemre.

- Oké, szerintem helyes – válaszomra még szélesebb lesz a mosolya.

- Ezt most magamra veszem, mert hasonló az arcunk – kivillantja fehér fogait.

- Az lehet, de te seggfej vagy és elcsúfít a személyiséged – elmosolyodok a reakcióján, hirtelen komor tekintete lett a szavaim hallatán.

- Hagyjuk – grimaszol, hogy tudtomra adja nemtetszését.

- De mi ez a kérdezősködés?

- Semmi, csak érdekelt, hogy mit gondolsz róla.

- Ok nélkül ez nem érdekelne téged – gyanakvóan méregetem arcát.

Csak elmosolyodik és megfordul, indulna ki a szobából, de nem hagyom, hogy ott hagyjon, csuklója után nyúlok és mind a két kezemmel megfogom.

- Addig nem mész el, amíg ezt meg nem magyarázod – közlöm határozottan.

- Mégis mit kéne megmagyaráznom? - felém fordul, egy sunyi vigyorral a képén.

- Ne játszd a hülyét! - förmedek rá.

- Barátok vagyunk, igaz? - hirtelen témaváltásával meglep.

- Öhm... igen? - válaszolok bizonytalanul.

- Akkor bízz bennem, idővel mindent megtudsz majd – mosolyog.

- Bízni? Benned? Hah, jó vicc.

- Fejezd be a szemtelenkedést! - csattan fel, én csak nevetek rajta. - Kihúzod a gyufát, kislány – hangja fenyegető, de nem veszem komolyan.

- Mi az, hogy kislány? Csak egy évvel vagyok fiatalabb nálad és te is egy vén róka vagy már – nyelvet öltök.

- Vén róka? - ismétli magas, felháborodott hangon.

Hirtelen felkap, az ágyra dob, combjaimra ül, a térdeivel összefogva azokat és megint egy csiki támadással indul ellenem. Eltalálja az összes pontot, ahol csiklandós vagyok és már folynak a könnyeim a nevetéstől, miközben ficánkolok alatta. Kezeimmel a vállánál fogva próbálom eltolni magamtól, de meg se moccan, ezért csak viháncolok és levegőért kapkodok. Egy percnyi kínzás után végre abba hagyja, de továbbra is rajtam ücsörög, miközben én a könnyeimet törlöm és igyekszem megnyugodni.

- Te vadállat – nyögöm erőtlenül, amit egy győzelmi mosollyal figyel.

16. Fejezet

Kai PoV:

A nappalit sikerült rendbe raknunk, Chanyeol elment, kint ülök a konyhában, amíg Nari mosogat. Csend van köztünk, a fejemben folyamatosan csak Hani tegnap esti szavai járnak.

Észre veszem, hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél, bizonytalanul áll a lábain és arcán halvány pír van.

- Levegőzzünk kicsit – felajánlom, derekát átkarolva kivezetem a teraszra.

Leültetem a hintaágyra és én is leülök mellé. Figyelem szédelgő tekintetét, ahogy az utcát pásztázza szemeivel.

- Szomorúnak látszol – közlöm halkan.

- Igen? - halvány mosollyal fordul felém.

- Mi bánt?

- Semmi – vállat von. - Jól megvagytok Nari-val? - feltűnően tereli a témát, de hagyom neki.

- Fogjuk rá. Még nem vesztünk össze semmin, de hamarosan annak is eljön az ideje.

- Örülök nektek – még mindig mosolyog, de ez már kevésbé őszinte mosolynak tűnik.

Újra az utca felé fordítja fejét, szemeit egy pillanatra lehunyja, miközben apró sóhajt hallat. Váratlanul a kezem után nyúl és megfogja azt.

- Hiányzol – mondja halkan, majdnem suttogva. - Hiányzol – ismétli.

Hirtelen szóhoz se jutok, elveszek letört tekintetében.

- Hozzád beszélek! - térít vissza a valóságba Nari hangja.

- Ne haragudj, mit mondtál?

- Lényegtelen.

Morcos arckifejezéssel fordul vissza a piszkos edényekhez. Felállok, mögé lépek és átölelem hátulról, állam a vállára támasztom.

- Figyelek – mondom halkan a fülébe.

- Csak azt nem értem, hogy miért kell ennyit foglalkoznod mással – suttog, hogy csak én halljam.

- Miről beszélsz?

- Tegnap miért mentél ki Hani-val?

- Már értem – kuncogok. - Ne legyél féltékeny, Hani csak-

- Persze, hogy féltékeny vagyok – fojtja belém a szót. - Majdnem egy órára eltűntetek.

- Ugyan, kicsim, csak beszélgettünk – nyugtatom mázos hangon.

- És mégis miről? - úgy tűnik nem hatja meg.

- Megbeszéltünk pár dolgot.

- Miért nem vagy hajlandó elmondani? Azt hittem nem titkolózunk egymás előtt.

- Nem áll jól a féltékenykedés – elengedem vékony derekát, hátrébb lépek tőle.

Nem válaszol, elfordulok és otthagyom a konyhában. Bemegyek a szobámba, bekapcsolom háttérzajnak az éjjeliszekrényemen lévő rádiót, az ágyamba vetem magam és újra felidézem a tegnap estét.

- Én azt hittem, hogy Sehun-nal van köztetek valami – értetlenül pislogok.

- Dehogy – legyint Hani. - Csak egy csók volt az egyik részeg pillanatában. Nem jelentett semmit.

- Nem is érzel iránta semmit? - tapogatózok.

- Eleinte éreztem, azt hiszem... Minél jobban ismerem, annál inkább rájövök, hogy nem nekem való és már rég le is tettem róla, hogy valaha több lesz köztünk barátságnál – felsóhajt. - Elviselhetetlen a személyisége, arrogáns, beképzelt és élvezi, ha bosszant valakit, de van amikor úgy viselkedik, hogy rá sem ismerek. Ritka pillanatok egyike, de olyankor egy szerethető ember – ömlenek belőle a szavak.

- Sajnálom, én azt hittem-

- Sokszor azt kívánom bárcsak felcserélődnétek.

Nem találok szavakat. Ott ülök mellette szótlanul és azon gondolkozom, hogy miért keserítettem meg az életét. Mit is képzeltem, amikor hagytam, hogy Nari megcsókoljon?

- Mi van veled? - lép be Sehun a szobába.

A plafonról felé irányítom tekintetem, megvárom, hogy helyet foglaljon mellettem.

- Miért kérdezed? - kérdéssel válaszolok.

- Ezt a vackot csak akkor kapcsolod be, ha agyalsz valamin – mutató ujjával a rádió felé bök.

- Csak gondolkozom.

- És min?

- Ne rendezz te is kihallgatást! - csattanok fel, ami láthatóan meglepi.

Sehun PoV:

Érzem, hogy nem kis dologról lehet szó, mivel Jongin nagyon ritkán emeli fel a hangját. Jobbnak látom, ha magára hagyom, ezért kimegyek a szobából. Érzem, hogy a nadrágom zsebében megrezzen a telefonom, előveszem és megnézem az új üzenetet.

Seggfej vagy, nem érdekelsz.

Hani

Elmosolyodok rajta és csúsztatnám vissza a zsebembe a mobilom, de ismét rezgésbe kezd.

Beszélhetnénk?

Luhan

Fél órával később megérkezik, arcán ugyan az a kifejezés van, mint előző este, amitől előjön belőlem az igaz barát. Elvonulunk a kíváncsi fülek elől, egyenesen a szobámba.

- Most végre elmondod, hogy mi van? - sürgetem.

- El szeretném, de ez annyira-

- Annyira mi? Igaz, hogy egy fasz vagyok, de tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz – megfogom a kezét és lehúzom magam mellé, az ágyra.

Fejét lehajtja és ujjaival kezd játszadozni.

- Nálunk nincs olyan, hogy tabu téma, mondd nyugodtan – biztatom.

- Én... - sóhajt. - Azért nem tetszik, hogy ennyit vagy Hani-val, mert... mert...

Elhallgat, hatalmasakat nyel, látszik rajta, hogy zavarban van. Már a viselkedéséből rájövök, hogy mi a helyzet.

- Bejön neked, igaz? - elmosolyodok.

- Mi? - meglepetten mereszti rám a nagy szemeit.

- Te nőként tekintesz rá, ugye?

- Igen – bólint, félénken mosolyogva.

- Ezt mondhattad volna korábban is – kezem a vállára teszem.

- Nem mertem, mert azt hittem, hogy van köztetek valami.

- Köztünk? Dehogy - felnevetek. - A tiéd.

- Komolyan? - felcsillannak a szemei.

- Szoktam én viccelődni?

Hani PoV:

Egész nap Sehun üzenetére gondolok, bosszant, hogy fogalmam sincs mit felejthettem el. Délután az ágyamban fekszem és relaxálok, még mindig fáradtnak érzem magam a tegnapi nap miatt, végül el is nyom az álom.

Fogalmam sincs mennyit aludhattam, a szobában teljes sötétség van, amikor a csengő hangjára felriadok. Nyöszörögve kimászok az ágyból és kicsoszogok, miközben mindenhol villanyt kapcsolok, amitől hunyorognom kell. Ajtót nyitok és egy zacskó chipset tolnak a képembe.

- Mi a...? - elveszem, mögüle feltűnik Sehun is. - Mit keresel itt? Mennyi az idő? - sorolom rekedten a kérdéseket.

- Meg akartam köszönni, hogy bulit szerveztél, először csokira gondoltam, de eszembe jutott, hogy inkább rágcsa párti vagy – hadarja savanyú képpel, miközben bejön.

- Lassíts egy kicsit – megdörzsölöm a szemeim. - Ezért jöttél?

Nem válaszol, kibújik a cipőjéből, fogja magát és bevonul a konyhába, mint aki otthon érzi magát. Értetlenül megyek utána, mire én is oda érek már mohón iszik egy pohárból.

- Sehun, kérdeztem valamit – próbálom felhívni magamra a figyelmét.

Ismét elengedi a füle mellett, vissza teszi a poharat és elsétál mellettem, miközben egy halk böfögést is elereszt. Követem, a nappaliban köt ki, levágódik a kanapéra és bekapcsolja a tévét. Értetlenül, zavarodottan bámulom, ahogy kifejezéstelen tekintettel nézi és valamiért rossz érzés tör rám.

- Sehun? - közelebb megyek, leülök mellé, de nem figyel rám. - Történt valami?

Megint ignorálja a jelenlétem, rám se pillant, az arca teljesen rezzenéstelen, de érzem, hogy van valami.

- Na jó – megunom a várakozást, hogy válaszoljon végre. - Majd szólj mielőtt elmész, hogy be tudjam zárni az ajtót.

Azzal felkelek és visszafekszek az ágyamba. Fogalmam sincs mi történt már megint, a legzavaróbb az egészben, hogy ide jön, de mégsem képes megszólalni. Egy darabig még ébren tartom magam, hátha meggondolná magát és beszélni akarna, de egy idő után újra elnyom az álom.

15. Fejezet

Kinyitom a szemeim és számomra ismeretlen szobában találom magam. Felidézem az előző esti történteket és büszkeséggel tölt el, hogy emlékeim szerint sikeresnek mondható volt a meglepetés buli. Egy apró mosollyal az arcomon megfordulok az ágyban, ekkor szembe találom magam egy békésen alvó Sehun-nal. Mosolyom eltűnik, első reakcióm, hogy belessek a takaró alá és megnyugvással tölt el, hogy a tegnapi ruhám rajtam van. Visszahúzom a melegséget árasztó takarót, egészen a nyakamig és teljesen az oldalamra fordulva bámulni kezdem Sehun-t. Szemeim szép lassan mérik végig kócos haját, lehunyt szemeit, éles állvonalát és az apró, de telt ajkait. Mintha csak megérezte volna, hogy azokat szuggerálom, nyelvével óvatosan benedvesíti párnáit és halkan nyöszörögve fordul a hátára. Lassan nyitogatja pilláit, szeme sarkából rám néz, majd újra lecsukja őket és halkan sóhajt egyet.

- 'reggelt – szólal meg rekedt hangon.

- Jó reggelt – elmosolyodok, miközben nyújtózkodik egyet.

Fejét felém fordítja, álmos szemekkel néz rám és egy apró mosoly van a szája sarkában.

- Köszönöm a tegnap estét.

- Szóra sem érdemes.

- Ez alatt most nem a bulit értettem – ismét megnyalja ajkait.

- Tessék? - meglepődök.

- Nem is emlékszel rá? - felvonja szemöldökeit. - Nem tűntél ennyire részegnek.

- Sehun, miről beszélsz? - felülök.

Elhagyja el halk „hah” a száját, ledobja magáról a takarót, ekkor feltűnik, hogy egy szál alsónadrágban van és kiül az ágy szélére, nekem háttal.

- Most csalódott vagyok – közli.

- De mégis miért? - kezdem elveszíteni a türelmem.

- Mert nem emlékszel rá, hogy milyen nagyot szexeltünk éjjel.

- Hogy mit csináltunk?! - a kérdésemre nem válaszol, felkel az ágyról és kisétál az ajtón. - Sehun?! - kiabálok utána.

Miről beszél?! Mi az, hogy nagyot szexeltünk?! Nem ittam olyan sokat, hogy elfelejtsem, sőt még annyit se, hogy lefeküdjek vele! Ez hülyeség!

Percekig csak ücsörgök és hallgatom, ahogy ordítoznak a gondolatok a fejemben. Próbálom felidézni az emlékeket, de semmi nem ugrik be. Sehun visszajön, arca rezzenéstelen, kifejezésektől mentes.

- Kérlek, mondd, hogy ez csak egy vicc – nézek rá.

Ismét nem válaszol, megáll a ruhásszekrény előtt és felvesz egy melegítőt, mintha én ott se lennék.

- Sehun! - emelem fel a hangom, de továbbra se figyel rám.

Válasz helyett hozzám vág valamilyen ruhát, azzal az utasítással, hogy „öltözz” és megint egyedül hagy a szobában. Mérgelődök, fújtatok egy sort, végül kimászok az ágyból és leveszem magamról a szűk ruhát. Rajtam van a melltartóm. Kétlem, hogy visszavettem volna. Gyanakodni kezdek, ezért belesek a bugyimba, de semmiféle nedvet nem látok rajta. Magamra kapom a mackóalsót és a pólót, amit az előbb vágott hozzám Sehun és sietős léptekkel hagyom el a szobát. Meztelen talpam csattog a parkettán, miközben a konyha felé tartok, ahonnan hangok szűrődnek ki.

- Sziasztok – nem túl kedves hangon üdvözlöm Nari-t és Jongin-t, akik az asztalnál reggeliznek.

- Valaki ma bal lábbal kelt? - mosolyog Nari.

- Ülj le – utasít Sehun, aki a pultnál tevékenykedik valamit.

Egy gyilkos tekintetet intézek felé, majd lehuppanok az egyik székre és szemügyre veszem az előttem lévő tányérban az ételt.

- Ki csinált reggelit? - nézek körbe meglepetten.

Nari szerényen felemeli a kezét és megerősítésként aprót int is vele, jelezve, hogy az ő műve. Igyekszem fékezni arcizmaimat, nehogy bevágjak egy fintort és inkább nekilátok a rántottának.

- Ez az egyetlen jó dolog benne, hogy tud főzni – jegyzi meg Sehun, miközben helyet foglal mellettem. - Nem úgy, mint egyesek – érződik rajta az erős célzás, felém.

A kezemben lévő evőeszközt a tányérba vágom, ami hangos csörömpölést eredményez.

- Honnan veszed, hogy nem tudok főzni?! - csattanok fel.

- Miért kaptad így fel a vizet? - a képembe vigyorog, amivel még jobban felbosszant. - Tegnap kis angyalként viselkedtél velem, most meg-

- Születésnapod volt, azért fogtam vissza magam. Semmi másért.

- Nyugalom – szól közbe Jongin.

Visszatérünk a reggelizéshez, csend telepszik közénk.

- Hello – felfigyelünk egy mély hangra.

Chanyeol kócosan, álmosan, nyúzottan áll az ajtóban. Lassú léptekkel közelebb vonszolja magát és leül.

- Sajnálom, hogy kiütöttem magam – hajába túr.

- Semmi gond – nyugtatja Sehun.

- A többiek hazamentek már?

- Igen, de Baekhyun mondta, hogy majd visszajön érted, ha magadhoz tértél – közli vele Jongin.

- De még rá ér, mert maradsz takarítani – vigyorog mellettem Sehun. - Úgy néz ki a nappali, mintha egy dinoszaurusz csorda vonult volna végig rajta – mondata végén rám néz, tekintetéből tudom, hogy mit akar mondani.

- Felejts el, én eleget szenvedtem már a hülye bulid miatt – ridegen felvilágosítom. - Amúgy is, most rohadtul haragszom rád.

- Miért?

- Mert reggel a képembe hazudtál.

- Ugyan már – felnevet. - Már hülyéskedni se szabad?

- Nem tudom, hogy mi van veletek, de ne csináljátok már ezt – rázza a fejét Jongin.

Igaza volt Sehun-nak, tényleg úgy néz ki a nappali, mintha hatalmas dinók rombolták volna le. A dekoráció szanaszét tépve, szétszórva; a földön poharak; néhány helyen érdekes foltok, mintha valami egyetemi buli lett volna. Jongin az üvegeket, Chanyeol a szemetet szedi össze, Nari a bútorokat takarítja, nekem pedig az ismeretlen eredetű foltok feltakarítása jutott, ami leginkább a kiömlött pia nyoma. A parkettán könnyű dolgom van, egyszerűen feltörlöm a tócsákat egy szivaccsal, mivel a férfiak szerint nem kell felmosó a háztartásba. Mindenki keményen dolgozik, hogy a nappali visszanyerje régi formáját, Sehun az egyetlen, aki valahol lustálkodik.

Már vagy fél órája súrolom a nappali közepén lévő szőnyeget, de a folt nem akar kijönni belőle, az orromat már marja az alkohol szaga és a hátam is kezd fájni a hosszas görnyedéstől.

- Hol van Sehun? - kérdezem, miközben feltápászkodok a földről.

- Nézd meg a szobájában – javasolja Kai.

Előbb kimegyek az előszobába a táskámért, felkapom a vállamra, megyek a szobája felé, berontok az ajtón és látom, hogy tényleg ott van, az ágyában fekszik a telefonját babrálva és meglepetten néz rám.

- Kopogásról még nem hallottál? - veti oda arrogánsan. - Bár az is elég lett volna, ha normálisan jössz be és nem úgy téped ki az ajtómat.

- Mehetsz takarítani – közlöm, ignorálva előző szavait.

- Parancsolsz?

Nem válaszolok, a táskám az ágyra dobom és kiveszem belőle a ruháim. Sehun megint a telefonjával van elfoglalva, ezért mindenféle gátlás nélkül leveszem magamról a ruháit és átöltözök előtte.

- Még mindig egy seggfej vagy, sose fogsz megváltozni – közlöm vele.

Megragadom a táskám és kimegyek, mielőtt bármit is mondhatna, visszamegyek a nappaliba, hogy elköszönjek a többiektől. Megbombáznak a kérdéseikkel, hogy mi a baj, de egy egyszerű „semmi”-vel elintézem és gyors léptekkel indulok haza.

Belépek a lépcsőház ajtaján, mikor meghallom, hogy rezeg a telefonom. Kibányászom a táskám aljáról és megnézem a bejövő üzenetet:

Valamit elfelejtettél.

Sehun

14. Fejezet (3. rész)

Úgy tűnik, hogy megérte az egész napos rohangálás és szervezkedés, mindenki remekül érzi magát, előkerült némi alkohol is, csak én ücsörgök egyedül a kanapén és figyelem a többieket. Jongin félre vonult az egyik sarokba, Nari társaságában; Sehun a régi ismerősökkel beszélget, meglepő módon egy széles mosollyal az arcán. Megpillantom Luhan-t, aki az ajtófélfának támaszkodva, ölbe tett karokkal és nem túl boldog arckifejezéssel méregeti Sehun-t. Mi lehet vele?

- Miért vagy itt egymagad? - huppan le mellém valaki.

Az illető felé fordítom a fejem, aki nem más, mint Donghae, egy barátságos mosollyal az arcán.

- Jól esik ülni végre – válaszolok. - Nem szoktam hozzá, hogy reggel óta szaladgáljak.

- Hani, abszolút megérte. Ügyes voltál, hogy sikerült ezt összehoznod a bulit.

- Köszönöm, de nélkületek nem ment volna – szerénykedek. - Jongin-nak is sok fejfájást okozott, hogy ennyi embert összeszedjen.

- Ugyan már – felnevet. - Nem volt nekünk nagy feladat, hogy Sehun-t ne engedjük haza.

- Tényleg, mi van Luhan-nal? - bökök felé a fejemmel.

- Hogy érted? - tekintetét a szőke fiúra szegezi.

- Nem tudom, mintha valami baja lenne.

Donghae értetlenül vállat von, ezért felkelek és odamegyek Bambihoz, de az arckifejezéséből ítélve nem örül a jelenlétemnek.

- Mi a helyzet? - mosolygok.

- Mi lenne? - megrántja vállait.

- Miért nem mész oda a többiekhez? - továbbra is barátságos vagyok vele.

- Nincs kedvem. Hagyj békén – utasít ridegen.

Ráhagyom a dolgot, inkább odamegyek Sehun-hoz.

- Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést – furakodom közéjük.

- Szia! - üdvözöl Chanyeol, aki látszólag már eleget ivott.

- Szia – intek neki mosolyogva, majd Sehun felé fordulok. - Nyisd ki az ajándékaid, még mielőtt mindenki lerészegedik.

Rábólint, mindenki az asztal köré gyűlik, amire ki lettek pakolva a kisebb-nagyobb dobozok és tasakok. Szép sorjában bontogatja az ajándékait, a csomagolások közül előkerülnek ruhadarabok, parfümök, csokik és különféle piák is. Kezébe veszi az általam csomagolt dobozt és egy huncut vigyor kúszik arcomra. Izgatottan figyelem, ahogy kicsomagolja, felnyitja és egy hatalmas vigyorral az arcán veszi szemügyre a meglepetést.

Sehun PoV:

Azonnal tudom, hogy Hani-tól van az ajándék.

- Nahát, Pororo mintás pizsama – fordulok felé, mindenki halk kacajba kezd szavaim hallatán.

- Van ott még más is – mutat a leányzó a doboz felé.

Kiveszem a dobozban maradt pólót és alóla feltűnik az a bizonyos más is. Óvatosan emelem ki és széthajtom:

- Még ugyan olyan alsónadrág is jár hozzá? - kérdezem nevetve.

Körbe fordulok, hogy mindenkinek eldicsekedjek az alsóneműmmel, ami láttán különböző hangzású nevetések töltik be a nappalit. Mosolyomat nem tudom levakarni az arcomról, de nem is akarom, boldogság és öröm tölt el az egész testemben. Ittam már valamennyit, de egyáltalán nem érezem a hatását, mondhatni józan vagyok, de ennek ellenére, egy hirtelen ötlettől vezérelve felveszem az alsót, rá a nadrágomra és elég vicces látványt nyújt, hogy Pororo vigyorogva integet az ágyékomon.

Az óra lassan eléri az éjfélt, de mi még lázasan szülinapozunk, miközben egyre több pia fogy. A szemeim enyhén keresztbe állnak az alkoholtól és ahogy elnézem a többieknek is, egyedül Chanyeol ütötte ki magát és a vendégszobában alszik, amióta kidobta a taccsot. Baekhyun, Suho és Eunhyuk társaságában nosztalgiázunk, amikor valaki megérinti a karom. Megkeresem a kéz tulajdonosának arcát, párat kell pislognom, mire felismerem Luhan-t.

- Beszélhetnénk? - kérdezi halkan.

Bólintok, majd követem a szobámig, ahol villanyt kapcsol és az ajtót is becsukja utánunk. Leülök az ágyamra és veszek pár mély lélegzetet, remélve, hogy a szoba forgása körülöttem lelassul.

- Kérdezhetek valamit? - ül mellém hyung.

- Ühüm.

- Kedveled Hani-t?

- Ez meg miféle kérdés? - megzavarodok.

- Egyszerű. Kedveled vagy nem? - szigorú tekintettel várja a válaszom.

- Kedvelem, de egyelőre csak úgy, mint egy barátot – őszintén elmondom.

- Egyelőre? - felvonja egyik szemöldökét. - Mit értesz ez alatt?

- Hát... - igyekszem érthetően kifejezni magam. - Megszervezte nekem ezt az egészet, ami szörnyen jól esik és ebben a pár napban sok időt töltöttem vele.

- Tehát nőként tekintesz rá?

- Mi van veled? Mi ez az érdeklődés?

- Csak válaszolj, kérlek. Tudni akarom.

- Ahj – felsóhajtok. - Nem nézek rá nőként, az előbb is mondtam, hogy csak barátként kedvelem.

- Akkor szeretnék mondani valamit, amit már rég óta tudnod kellene – vesz egy nagy lélegzetet, de nem folytatja.

- Hallgatlak.

Szólásra nyitja a száját, de nyitódik az ajtó, Hani tántorog be rajta.

- Hát itt vagytok? Titeket kerestelek – hangja furcsán lejt a mondat végére.

Lehuppan Luhan mellé, csuklik egyet és átkarolja a szőke hyungot, akinek ez egyáltalán nem tetszik.

- Részeg vagy – tolja le magáról.

- Nem igaz – makacsul kapaszkodik Luhan vállába, aki feladja a próbálkozást, hogy leszedje magáról. - Én csak kipihenem a mai nap fáradalmait. Egész nap stresszeltem, hogy minden jól sikerüljön, megérdemlem, hogy én is jól érezzem magam – alsó ajkát lebiggyeszti.

Elmosolyodok a viselkedésén, felkelek az ágyról, a leányzó elé állok és leszedem a karját Luhan-ről.

- Pihenj egyet.

- Nem! - ellenkezik, elhúzódik tőlem.

- Oké, akkor gyere, keresünk neked valakit, amíg én beszélgetek.

Nem válaszol, megfogom a kezét és felhúzom az ágyról, a derekát átkarolva segítem ki a szobából, annak ellenére, hogy a magassarkúban is biztosan áll a lábán.

- Donghae! - szólítom le az első embert, akit meglátok beszámítható állapotban. - Vigyáznál rá egy kicsit?

- Gyere, kislány – mosolyogva átveszi tőlem.

- Adj neki vizet, józanodjon kicsit – intek és visszamegyek Luhan-hez.

Még mindig ott ül az ágyon, fejét lehajtva tördeli ujjait. Becsukom az ajtót, visszaülök az ágyra és méregetem hyung arcát.

- Mondd. Valami baj van? - nem láttam még így viselkedni.

- Hagyjuk – rám néz, egy erőltetett mosollyal. - Felejtsd el.

- Most miért nem akarod elmondani? - meglepődök.

- Mert rájöttem, hogy ez már egyáltalán nem fontos, majd elmondom talán máskor.

Felkel az ágyról és elindul kifelé, de felállok és megfogom a csuklóját, ezzel megállásra késztetem, mire meglepetten, sokkolt tekintettel fordul felém.

- Addig nem mész ki, amíg el nem mondod, hogy mi van – közlöm határozottan.

- Hát jó – felsóhajt, elengedem vékony csuklóját. - Nem tetszik, hogy ennyi időt töltesz azzal a lánnyal.

- Kivel?

- Hani-val.

- Ez most komoly? - felkapom a vizet. - Nem mindegy neked, hogy kivel, mennyi időt töltök?!

- Én csak-

Nem érdekel a mondanivalója, félre tolom az utamból és kiviharzok a szobából.