3. Fejezet

Nyúzottan, zombi-féle mozgással közelítek az ajtó felé, amin valaki vadul kopog. Végre abbamarad a zavaró hang, amint kinyitom a tömör fát és megpillantom a barátnőmet, Heeyoung-ot.

- Mi van? - szólalok meg rekedt, halk hangon.

- Uh, csajszi, miért festesz ilyen ramatyul? - sétál el mellettem.

- Szarul érzem magam...

Minden szó nélkül beballagunk a nappaliba és a kanapéra telepszünk. Pár pillanatig csendben ülünk, míg meg nem töri azt.

- Miért írtál tegnap? Ugye nincs baj?

- Nincs... - megköszörülöm a torkom. - A segítségedet akartam kérni.

- Jézusom – felkiált és izgatottan közelebb hajol hozzám. - Csak nem pasi ügy?!

- De – az egyik díszpárnát az arcomba nyomom.

Rekedt hangon, másodpercenként krákogva sikerül elmesélnem a történeteket, amik az elmúlt napokban történtek.

- Be kell mutatnod nekik, érted?! - rázogat. - Ez hihetetlen, el se hiszem, hogy eddig egy udvarlód se volt, most meg egyszerre kettő is! - teljesen átadja magát az izgalomnak.

- Azért azt nem mondanám, hogy mindkettő...

- Ugyan már – szól közbe. - Azonnal fel kell hívnod őket, hogy találkozzunk valahol!

- Szó se lehet róla! A halálomon vagyok, ha nem vetted volna észre...

- Dehogy – kuncog. - Csak egy enyhe megfázás. Főzök neked teát, hozok gyógyszert és estére programot szervezünk, rendben?

Nem is ad választási lehetőséget, egyből felpattan és megkeresi a telefonom, hallom, ahogy futkorászik a lakásban és vissza érkezve az arcomba nyomja a készüléket.

- Hívd fel, hívd fel! - hadarja.

- De nem nyöghetem be neki, hogy hívja el Sehun-t is...

- Ahj – bevág egy fintort.

Heeyoung a hangomat utánozva felívta Kai-t és megbeszélte vele az esti „randit”, ügyesen és feltűnés nélkül meghívatta Savanyúságot is.

Egész nap kúrált ki a megfázásból, miközben izgatottan tervezgette is az estét. Kiválasztotta a ruhám, megcsinálta a hajam és a sminkem is. A megfázásnak láthatóan nyoma se volt, Heeyoung közreműködésével pedig csinosan, mégis hétköznapi kinézettel álltam a tükör előtt.

- Annyira kíváncsi vagyok rájuk – sétálunk a hóesésben.

- Higgadj már le egy kicsit – próbálom leállítani, amúgy is el vagyok foglalva a pillangókkal a gyomromban.

Mindig is imádtam Heeyoung pörgős, vidám természetét, de most sok volt belőle. Évek óta az árnyékában érzem magam, mert gyönyörű, a személyisége is sokoldalú, szerethető és mindig a legjobb pasikkal az oldalán mutatkozott, én meg mindig is úgy voltam ismert, hogy „Heeyoung barátnője”. Ennek ellenére ő mindig mellettem állt, megvédett, ha kellett, bíztatott és segített, amikor csak tudott.

Megérkezünk a moziba, Kai azonnal megpillant és messziről, vigyorogva integet. Visszaintek és Sehun-ra nézek, aki a szokásos arckifejezéssel ácsorog Jongin mellett. Heeyoung megkomolyodik, mire a fiúkhoz érünk és barátságosan bemutatkoznak egymásnak, legnagyobb meglepetésemre Sehun még egy mosolyt is magára erőltetett, ami legalább egy másodpercig tartott.

- Amúgy nem volt valami hiteles, ahogy Heeyoung utánozni próbálta a hangod – közli mosolyogva Kai.

Összenézünk a barátnőmmel és egy kínos nevetésben törünk ki.

Tudni illik, hogy Heeyoung ötlete volt a mozizás, mondván, hogy egy ilyen szituációban tudja a legjobban felmérni a helyzetet. Igazándiból én se értem, de rá bízom.

Jegyekért állunk sorba, Sehun mellett ácsorgok, előttünk Heeyoung-ék és türelmesen várunk, amikor valaki hátulról meglök. Savanyú képű uraság azonnal a karomhoz kap és hátra fordul.

- Nem férsz el, ember? - kérdezi nem éppen kedves hangnemben.

- Bocs, haver, véletlen volt – szabadkozik a megszeppent férfi.

- Nem vagyok a haverod...

- Hagyd, Sehun – fogja meg a vállát Kai és előre fordítja. - Ne foglalkozz vele.

Egy sóhajt hallat, majd észbe kap, hogy ujjai közt még mindig tartja a karom és egy gyors mozdulattal elengedi. Az előttem álló Heeyoung-ra pillantok, akinek egy sunyi vigyor van a képén és szemöldökeit húzogatja.

- Ti menjetek, üljetek le, Hani előbb engem elkísér a mosdóba – közli Heeyoung és meg is ragadja a kezem.

Bemegyünk a mosdóba, elenged és elégedett vigyorral fordul felém. Értetlenül pislogok rá és várok, hogy megszólaljon.

- Kai könnyű eset, egyértelmű, hogy bejössz neki abból, ahogy rád néz – szinte ugrál örömében, majd elfancsalodik hirtelen. - Viszont Sehun kemény dió. Érdektelennek és unottnak tűnik, de a jegypénztárnál megvédett, ami határozottan jó jel...

- Ez volt olyan fontos? Mehetünk végre?

- Várj, mert tényleg pisilnem kell... - be is szalad az egyik fülkébe. - Én azt mondom, hogy kapd el Kai-t. Sehun túl nagy falat neked, magától biztos nem kezdeményezne, te pedig béna vagy ahhoz, már bocsi – magyaráz bentről.

Nem válaszolok, csendben megvárom amíg kijön, kezet most. Együtt bemegyünk a terembe, ahol még égnek a lámpák. Megpillantjuk a fiúkat a hátsó sorok egyikénél és csatlakozunk, be is következett amitől féltem: Heeyoung újra szervezkedni kezdett. Túlságosan élvezi a kerítő szerepet.

- Ez így nem lesz jó, össze kevertétek a jegyeket? - veszi ki az említett cetliket Kai kezéből és fejben gyorsan kigondolja a sorrendet. - Enyém volt a 21-es szék, Sehun, tiéd a 22-es, Hani 23-as és Kai 24-es volt.

Heeyoung igénye szerint ülünk, de én gyilkos, villámokat szóró tekintettel nézem, miközben helyet foglalok Sehun és Kai között, akik mit sem sejtettek az egészről.

A terem elsötétül, az emberek elhallgatnak és a hatalmas vásznon elindul a film.

- Én ezt nem értem – súgom Kai felé.

- Younghwa az ő lánya és most derült ki, hogy a felesége évekkel ezelőtt meghalt - magyarázza, ami történt a filmben.

- És akkor ők ketten-

Hirtelen megjelenik a filmben a fehérre mázolt, ijesztő kísértet nő és ijedtemben felvisítva és a széken ugrándozva Kai nyakába fúrom a fejem. Légvételeimet normalizálom és halk kuncogásba kezdek, amint meghallom Jongin-ét is.

- Ne haragudj – kezem a szám elé kapom, hogy visszatartsam a nevetést, Kai is így tesz.

Egymást nézzük és így még erősebben elő akar törni belőlünk a jól eső nevetés, de nem akarjuk elrontani más filmezését a zavaró kacajjal. Felfedezem, hogy Jongin kezében lévő zacskóból még a popcorn is kiszóródott és teljesen beterítette az ölét, mutató ujjammal felém bökve felhívom rá az ő figyelmét is és mindkettőnknek kiszökik egy-egy nevető hang a száján. Ő pontosabban a mély „ha ha”-t én pedig a magasabb „hi hi”-t használva.

- Befejeznétek végre? - szól ránk erélyesen suttogva Sehun.

Mindketten felé fordítjuk fejünk, ő pedig egy szemforgatással adja tudtunkra nemtetszését és látószerveit ismét a vászonra szegezi.

Csendesen segítek Kai-nak összeszedni a széthullott kukoricadarabokat, majd mi is visszatérünk a filmhez.

Nem telt bele egy perc se, egy hideg kezet éreztem az enyémen. Óvatosan végigsimított rajta, majd határozottan megfogta. Lepillantottam és a szívem kihagyhatott egy ütemet, amikor rádöbbentem, hogy nem Kai felől jött az a jéghideg kéz.