2014. március 30., vasárnap

12. rész



Kai PoV:

Halkan nyitok be a vendégszobába, ahová Hani-t láttam bemenni.
- Nem megmondtam, hogy felejtsd el? - hallom Sehun hangját.
Meglátom őket, megköszörülöm a torkom, hogy magamra vonjam a figyelmüket. Azonnal rám is néznek, Sehun aggódó tekintetén megakad a szemem, de vele később is tudok beszélni, ezért Hani felé fordítom a fejem.
- Beszélhetnénk?
- Nekem már tényleg haza kell mennem – felkel Sehun mellől. - Majd máskor meghallgatom, amit mondani szeretnél, rendben? - elmosolyodik.
- Rendben – bólintok.
Elindul kifelé, de amikor mellém ér megfogom a kezét és egy ölelésbe invitálom. Bizonytalanul, de ő is átölel, érzem ahogy fejét a vállamba fúrja. Pár másodpercig csendben állunk, majd kibontakozik és elmegy. Csendesen állok és Sehun-t nézem, amíg meg nem hallom a bejárati ajtó csukódását, majd leülök mellé. Egy ideig nem szólunk egymáshoz, veszek egy nagy lélegzetet és őt nézve megszólalok:
- Tudom, hogy ez neked most szörnyű, de-
- Mégis honnan tudhatnád? Én sose tettem veled ilyet – szól közbe hevesen.
- Adj egy esélyt nekünk – higgadtan kezelem modorát. - Tudom, hogy ezt soha nem mondtam neked, de valójában én is vonzódtam Nari-hoz, a gimi óta – arcára meglepettség ül.
Szótlanul ül, látom, hogy gondolkozik, ezért várok a válaszára.
- Nem tudom... - fejét lehajtja.
- Legjobb barátok vagyunk, nem akarom, hogy ezért megromoljon a kapcsolatunk.
- Én sem – rám néz. - De, ha egy rossz lépése lesz, vagy gyanússá válik, azonnal dobod. Megegyeztünk?
Mosolyogva bólintok és őt is magamhoz húzom egy ölelésre.

Hani PoV:

Másnap délelőtt nyúzottan kelek ki az ágyból. Bele se merek nézni a tükörbe, elsurranok előtte és beülök egy kád vízbe. Tegnap éjjel annyi minden történt, olyan, mintha egy kellemetlen álom lett volna az egész. Lehunyom a szemeim és képzeletben újra a kanapén ülök, Sehun mellett, aki nyíltan beszél nekem a múltjáról. Ismét látom magam előtt, ahogy arcát takarva, botladozó nyelvvel mondja a szavakat. Egy hirtelen váltással megjelenik előttem Nari és Kai, amint előttem csókolják egymást. Kipattannak a szemeim és teljesen a víz alá merülök, ezzel a hajamat is bevizezve. Igyekszem terelni a gondolataim más témák felé, de nem járok túl nagy sikerrel, ezért inkább gyorsan befejezem a fürdést, magam köré csavarom a törölközőm és megállok a tükör előtt. Egyáltalán nem frissültem fel, de nem is olyan vészes az ábrázatom, mint gondoltam. Megtörölközök és felöltözök, de csak az itthoni, kényelmes göncökbe bújok bele, a hajamat pedig hagyom magától száradni. Helyet foglalok a nappaliban a tévé előtt és kapcsolgatni kezdem, valami értelmes műsort keresve. Az egyik csatornánál elakad az ujjam, nem vagyok képes még egyszer megnyomni a tovább gombot, lerakom magam mellé a távirányítót és beletemetkezem Pororo világába.
Idő közben elnyom az álom, körülbelül egy órával később a csengő hangjára ébredek. Felkelek, megigazítom magamon az elcsúszott ruhákat és megyek ajtót nyitni.
- Hát te? - meglepetten pislogok Jongin-ra.
Szemei enyhén vörösek, alattuk kisebb táskák vannak. Nem aludhatott sokat.
- Beszélnünk kell – halványan elmosolyodik.
Beengedem, becsukom utána az ajtót, majd követem a nappaliba, közben feltűnik, hogy feketében van, amitől vegyes érzelmek keringenek bennem. Leülünk a díványra, a szemeimbe néz és azonnal belekezd mondandójába:
- Bűntudatom van. Megígértettem veled, hogy várj rám és átvertelek.
Nem mondok semmit, ezért folytatja:
- Rövid idő alatt egy nagyon fontos személy lettél az életemben, ezért szeretném, ha minden olyan lenne, mint mielőtt elmentem, de csak barátok maradnánk.
- Az jó lenne – elmosolyodok.
- Nem lehetett túl jó az első benyomás, de majd megismered Nari-t és meglátod, hogy milyen igazából.
- Veletek fog lakni?
- Egyelőre igen, aztán meglátjuk hogyan tovább – bólint.
- Hű – egy pillanatra megrémülök. - És te most magukra hagytad őket?
- Azt hiszem. Remélem nem nyírják ki egymást – nevetéséből rájövök, hogy nem gondolta komolyan.
- Jó érzés látni, hogy nevetsz – mosolygok.
- Hm... - elhallgat egy pillanatra. - Örülök, hogy ilyen megértő vagy, de nem enyhül a bűntudatom.
- Azt hiszem ezen tudok segíteni – elkomolyodva felsóhajtok.
- Ezt hogy érted?
- Tegnap... Sehun megcsókolt – gyorsan kimondom, hogy túl legyek rajta.
Feszengve figyelem Jongin arcát, de semmilyen érzelmet nem tudok leolvasni róla, majd váratlanul mosolyra húzza ajkait.
- Komolyan? - hangja egyszerre meglepettséget és örömöt tükröz.
- De nem jelentett semmit, kicsit becsípett és hirtelen felindulásból történt – magyarázkodok.
- Ez hülyeség – legyint. - Amint látod, nekünk egyforma az ízlésünk lányok terén, bár sose mondta ki, de a kezdetektől fogva láttam rajta, hogy kedvel téged.
- Szerinted kedvel? - nagyokat pislogok.
- Eddig azt hittem, hogy csak barátként, de ezek szerint ez több annál – mosolyog.
- Én-
Kai mobilja fojtja belém a szót.
- Bocsi – felveszi. - Szia... - gyors hadarást lehet hallani a készülékből. - Nyugodj meg, nem sokára otthon vagyok – le is rakja.
Kíváncsian figyelem, ahogy elteszi a telefont és frusztráltan sóhajt fel.
- Baj van? - kérdezem tapintatosan.
- Nari volt, azt mondta, hogy Sehun nem bír magával, úgyhogy ne haragudj, de most megyek.
- Semmi gond – bólintok.
Azt hiszem, hogy mostantól hasonlóan fognak telni a napjaik. Ellentétes érzések vannak bennem, részben örülök, hogy Jongin boldog, de fáj a dolog, hogy Nari elvette tőlem. Bár ezen nem lenne jogom fennakadni, hiszen azt a csókot Sehun-nal nem tudom semmissé tenni.

Az egész napot lustálkodással töltöm. Estére jár, az óra mutatója lassan eléri a kilenc órát, amikor a telefonom rezegni kezd az üvegasztalon. Elnyújtózkodom érte a kanapéról és felveszem.
- Igen?
- Tudunk találkozni? - kérdezi halkan Sehun.
- Öhm... pizsamában vagyok – nézek végig magamon.
- Fél óra és ott leszek – jelenti ki határozottan.
Mielőtt bármit is mondhatnék leteszi. Magamra kapok a pólóm alá egy melltartót, mert az elég kínos lenne, ha látná a kidomboruló mellbimbóim. Valóban, szinte percre pontosan, fél óra múlva megérkezik. Arca meggyötört, mély szomorúságot fejez ki. Beküldöm a nappaliba, később én is csatlakozom hozzá két bögre teával.
- Jól vagy? - helyet foglalok mellette.
- Nem – válaszol röviden és óvatosan kortyolgat a forró italából.
A múltja ismeretében együtt tudok érezni vele és próbálok segíteni.
- Mi történt?
- Semmi – felsóhajt. - Csak szörnyű érzés, hogy életem legnagyobb csalódásával vagyok összezárva egy házban, ráadásul úgy, hogy közben a legjobb barátommal enyeleg.
Nem akarok hinni a fülemnek, fel sem tudom fogni, hogy hozzám jött kiönteni a lelkét. Egy mosoly kíséretében fut át ez a gondolat az agyamon.
- Még csak egy napja van itt, de máris okot adott rá, hogy ordítozzak vele – folytatja. - Be fogok kattanni – rázza rosszallóan a fejét.
- Dehogy fogsz – kuncogok.
- Szerinted ez vicces? - förmed rám. - Azért jöttem ide, hogy most is adj valami okosságot, amiből levonhatom a tanulságot, de eddig nem sokra mentél.
- Fejezd be az arrogánskodást – figyelmeztetem. - Felnőtt férfi vagy, akinek tudnia kellene kezelni a problémáit.
Megadóan hallgat, félre tekint a szoba egy pontjára. Észre veszem, hogy ujjait tördeli, jobb lába tempósan jár fel-le, amiből azt következtetem le, hogy nem éppen nyugodt.
- Hét éves voltam, amikor a szüleim egy autóbalesetben elhunytak – egy fájdalmas mosollyal az arcomon idézem fel az emlékeket, Sehun újra rám szegezi tekintetét. - Nem volt túl nagy a rokonság, de akik éltek nem akartak magukhoz venni, ezért árvaházba kerültem. Utáltam minden egyes ott töltött napot, ahogy a többi gyerek is. Állandóan velünk csináltatták meg a házimunkát, rabszolgaként viselkedtek velünk. A szerencsésebbeket örökbe fogadták, de én nem tartoztam közéjük, ott nőttem fel. Tizenhét éves voltam, amikor bekerült egy fiú, a neve Sangwoo. Egy igazi rosszfiú volt, aki mindig csak balhézott, de én első látásra beleszerettem. Távolról figyeltem őt, vágyakoztam érte, s végtelenül boldog voltam, amikor egy évvel később észre vett. A szerelem elvakított, sokszor bajba keveredtem miatta, de akkor még nem tartottam ezt olyan rossz dolognak. Ő idősebb, ezért hamarabb kiengedték, engem csak egy hónappal később, amikor én is nagykorú lettem, de ő megvárt. Összeköltöztünk, együtt éltük a napjainkat, reméltem, hogy felnő végre és abbahagyja a hülyeségeit, de egyre durvább lett. Drogozni kezdett és ha esténként hazajött mindig veszekedtünk, többször is megvert. Féltem tőle, megfenyegetett, hogy megöl, ha elhagyom, ezért nem mertem megtenni. Egyik nap úgy látszott, hogy tisztán jött haza, ezért elmondtam neki, hogy gyereket várok... - szívem összeszorul, könnyek szöknek a szemembe. - Ideges lett, üvöltözni kezdett, hogy biztosan nem az ő gyereke, bemesélte magának, hogy én megcsalom őt... - egyre nehezebben megy a beszéd, szipogással szakítom félbe a mondataim és a könnycseppeket törölgetem arcomról. - Többször is megütött, majd a hajamnál fogva vonszolt be a konyhába, miközben azt ordibálta, hogy „Nem! Nekem te nem fogsz gyereket szülni!”. Megfogott egy kést és hason szúrt vele. Újra megtette volna, de a szomszédok kihívták a rendőrséget a dulakodás hangjára, akik pont akkor érkeztek meg.
Szótlanul, szánalmat sugárzó tekintettel néz a szemeimbe.
- Látod? Történtek velem is rossz dolgok, mégis pozitívan állok mindenhez. Nem szabad beburkolózni, úgy nem élhetsz teljes életet.
- Basszus – nagyot fújtat, miközben hajába túr. - Sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgokon kellett keresztül menned...
- Ez a múlt. Megtörtént és ezen már nem tudok változtatni, továbbléptem. Az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle, az a heg. Semmi más.
- Hani...
- Hm?
- Én... már teljesen más szemmel nézek rád... - aggódó tekintettel a földre néz.
- Hé! - rugózok egyet a kanapén. - Hanyagoljuk ezt a depressziós viselkedést – vigyorogva a vállára csapok.
- Mi a...? - értetlenül pillant rám.

- Csináljunk valami vidámat – tapsikolok fellelkesedve.

3 megjegyzés:

  1. Jaaaj de imádom ezt a blogit! Ha tudnád mennyire vártam... olyan jo a történet!!! Imádom! Hamar a következöt.

    VálaszTörlés
  2. Nekem is nagyon tetszik! Már várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
  3. Jajjj... angyon bírom ezt a Hani csajt. :) És hát az a sztori amit kitaláltál neki... JÉZUS ISTEN. o_O Lehetne belőle egy drámát írni. Sehun meg csak szépen vigyorogjon mert vele ehhez képest nem sok történt. ._."

    De jó lenne ha összejönnének ^^ (úgyis összefognak x3)

    VálaszTörlés