11. Fejezet

A néma csendben Jongin zokogása visszhangzik, megtöltve a levegőt szomorúsággal.

- Nagyon sajnálom – suttogja Sehun, s a karjaiban keservesen síró barátja hátát simogatni kezdi.

Örülök, hogy Sehun az enyhén ittas állapotában is képes felfogni a dolgokat és együttérzően bánik vele.

Türelmesen, csendben várunk mindannyian, amíg valamennyire megnyugszik és kibontakozik az ölelésből. Szipogva törli meg a szemeit, tekintete rám téved.

- Részvétem – bólintok egy aprót.

- Köszönöm – elővesz egy papírzsebkendőt és szárazra törli arcát. - De te hogy kerülsz ide az éjszaka közepén?

Azonnal Sehun felé fordulok, segítségkérő tekintettel, de ő nem néz rám.

- Ezt én is kérdezhetném, róla – fejével a számomra ismeretlen lány felé bök.

Hirtelen csend telepszik közénk. A lány szomorú tekintettel bámulja a földet, Jongin szemei a szobát pásztázzák, mintha a szavakat keresné benne.

- Azt hiszem, hogy le kellene ülnünk beszélgetni – jegyzi meg halkan.

- Öhm... - megköszörülöm a torkom, ezzel magamra vonom a figyelmet. - Késő van, haza megyek...

- Itt maradsz – néz rám szúrós tekintettel Sehun.

Letelepszünk a konyhaasztal köré, én Sehun mellett, velünk szemben Kai és a lány.

- Majd' megrohadok a kíváncsiságtól – kezdi Sehun, gyilkos pillantásokkal a lány felé. - Mit keresel itt?

- Én... nagyon sajnálom... - hangja erőtlen, mintha rémült lenne.

- Nem válaszoltál a kérdésemre!

- Állj le! - nyugtatja Jongin. - Én kértem meg, hogy jöjjön velem.

- És mégis miért?! Tudod, hogy mit tett ez a cafka! - kiabál, ekkor válik biztossá, hogy a lány Nari.

- Moderáld magad és hallgass végig! - hallgattatja el Kai. - De előbb szeretném tudni, hogy mit csináltok itt ketten, ilyenkor – gyanakodva pillant felém.

A szívem egy pillanatra összeszorul. Nem szívesen hazudnék neki, ezért hagyom, hogy Sehun válaszoljon a kérdése, bár tartok tőle, hogy mennyire lehet tiszta a feje. Lehet, hogy bevallja ami történt és akkor végleg elfelejthetem Jongint.

- Egy kicsit ittam – kezdi őszintén, ami megijeszt, - lezúgtam a lépcsőn és megijedtem, ezért idehívtam.

- Leestél a lépcsőről? - ismétli hitetlenül.

Sehun erre csak felhúzza a bal nadrágszárát, lábát felemeli az asztal takarásából, így mindannyiunk számára láthatóvá válik a lilára elszíneződött, enyhén bedagadt és véraláfutásokkal cifrázott zúzódás a térdén.

- Ugh... - reagálunk szinte egyszerre, a nem túl szép látványra.

- Most ti jöttök – teszi vissza a lábát. - Hallani akarom a magyarázatot.

- Sehun, nem várhatna ez holnapig? - kérdezem, mert Kai-t elnézve, most a magyarázkodásnál nagyobb gondja is van.

- Nem! - förmed rám.

- Jól van – húzom össze magam a széken. - Csak higgadj le egy kicsit.

- Azt hiszem ezt inkább nektek kéne megbeszélnetek, de Nari az én barátom is volt. Tisztában vagyok vele, hogy mit tett, de nem lenne fair vele szemben, ha én is gyűlölném – közli határozottan Jongin.

Sehun arckifejezését figyelve nagyon nem tetszhet neki a dolog, de belátja, hogy igaza van. Csendben marad és türelmetlenül néz Nari felé.

- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdi félénken.

Csendesen felálltak az asztaltól és félre vonultak, ami jól jött, mert én is szerettem volna Jonginnal beszélni. Kész voltam rá, hogy elmondjam neki, ami köztem és Sehun között történt. Nem akarom eltitkolni, egyenesen a szemébe mondom és viselem a tetteim következményét.

- Kai, szeretnék mondani valamit...

- Én is – homlokát összeráncolva az asztalra könyököl és tenyerébe temeti arcát.

Sehun PoV:

- Mondd – csukom be mögötte a szoba ajtaját.

Leül az ágyra, de én állva maradok, az ajtónak dőlve és összefont karokkal.

- Nagyon sajnálom, amit veled tettem.

- Feldughatod magadnak a sajnálatodat, mert azzal én nem megyek semmire.

Nagyokat pislogva, meglepetten néz. Egyértelműen látszik az arcán minden gondolata, amit ki is mondd.

- Rád se ismerek... - suttogja.

- Ilyenné tettél – vonok vállat. - De mondd el végre, hogy mi a faszt keresel itt, mert kezdem elveszíteni a türelmem.

- Jól van, őszinte leszek...

- Te? Őszinte? - nevetek cinikusan.

- Beleszerettem Kai-ba – mondatára azonnal eltűnik a gúnyos mosolyom, ledöbbenek. - Részben miatta is jöttem vissza és azért is, hogy bocsánatot kérjek tőled.

Csak meredek rá, teljesen kifejezéstelen arccal. Nem tudok mondani semmit, mert hirtelen még gondolataim sincsenek.

- Tudom, hogy rosszul esik, de szeretném, ha megbocsátanál és...

- Mi van? Te ezt most komolyan gondolod? - megered a nyelvem. - Átgázolsz rajtam, átbaszod a fejem, aztán képes vagy még ezek után idetolni a pofád azzal, hogy bocsássak meg és egyezek bele, hogy ugyan ezt eljátszd a legjobb barátommal is?! - idegesen, hangomat felemelve hadarok.

- Megváltoztam...

- Megváltoztál?! A nagy lófaszt változtál meg! Nem fogom-

- Kai-nak is sokat számítana ez – szól közbe.

Megakadok, a szavak a torkomon ragadnak, arcizmaim elernyednek.

- Ezt meg hogy érted? - kérdezem halkan.

- Ő mondta, hogy ezt beszéljem meg veled.

- Tudja, hogy miatta vagy itt?

- Igen, én már mindent elmondtam neki, megbeszéltük. Csak tőled függ a dolog...

Nem tudom tovább leplezni, a döbbenet kiül arcomra. Szemeim vadul cikáznak a szobában, akárcsak a gondolatok a fejemben. Végül dűlőre jutok, lehunyom a szemeim és sóhajtok, amíg újra átgondolom a döntésem.

- Akkor legyen – szúrós tekintetem az övébe fúrom. - De csak Kai miatt és nem azért, hogy te bűntudat nélkül éldegélj.

- Komolyan? Akkor beleegyezel? - felcsillannak a szemei, szélesen elmosolyodik. - Köszönöm!

Vidáman felpattan és megölel. Szívem szerint ellökném, de visszafogom magam és hagyom. Szerencsémre hamar elenged, félre állok az útból, mire kirohan a szobából.

Hani PoV:

- Szóval a helyzet az, hogy... - Sehun kiabálása üti meg a fülünket, mire elhallgat.

- Folytasd csak – legyintek, üzenve, hogy ne törődjön a többiekkel.

- Azt hiszem teljesen összetörtem lelkileg... Nari végig támogatott és mellettem volt, ami nagy segítség volt, mert rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok olyan erős, mint hittem.

- Ugyan már – átnyúlok az asztalon a keze után, óvatosan megfogom. - Ez a világ legnehezebb dolga, amit lehetetlen kezelni, nem kell emiatt szégyenkezned. Sajnálom, hogy én nem tudtam melletted lenni.

- Hani, én annyira sajnálom! - fakad ki és megszorítja a kezem.

- Tessék? - pislogok. - Mégis mit?

- Elvesztettem a fejem és magányos voltam, de tudom, hogy ez nem kifogás – elengedi a kezem, elhúzódik. - Kérlek, ne haragudj rám.

- De mi az? Miért kérsz bocsánatot? - kérdezem értetlenül.

- Drágám! - halljuk a kiáltást és a trappolást.

Nari szalad felénk, széles vigyorral és azzal a lendülettel szájon csókolja Kait. A meglepettségtől hátrébb csúszok székestül és hatalmas, kerek szemekkel figyelem őket. A konyhában lévő csendet ajkaik halk cuppogása és az én heves zihálásom töri meg.

- Most már senki nem állhat közénk – csilingel Nari hangja a boldogságtól.

Szó nélkül felkelek és elindulok kifelé.

- Hani? - szól utánam Jongin.

- Semmi baj – fordulok vissza, egy hamis mosollyal az arcomon. - Teljesen megértem, teljes szívemből kívánom, hogy legyetek boldogok, együtt – az utolsó szót szinte suttogom.

Visszamegyek a nappaliba a kabátomért és mennék a bejárati ajtó felé, amikor észre veszem a szoba ajtaját, ahonnan még mindig nem jött ki Sehun. Halk léptekkel közelítem meg, kezem óvatosan a kilincsre teszem, majd lenyomom.

- Sehun? - lesek be a résen.

Nem jön válasz és nem is látom, ezért bemegyek. Megpillantom az ágyon ülve, térdeire támaszkodva, arcát a kezeivel takarja.

- Jól vagy? - lassú léptekkel közelítek felé.

- Pfff... ezt ugye nem kérdezed komolyan? - felnéz, egy cinikus mosollyal az arcán. - Megint nézegethetem ezt a nőszemélyt, ráadásul a szemem előtt fogja tönkre tenni a legjobb barátom is – elkomolyodik.

- Azt hiszem értem, hogy mi folyik itt... - összerakom a fejemben a hallottakat és látottakat.

- És, hogy viseled? - pillant rám a szemem sarkából.

- Hogy érted?

- Hát Kai hitegetett vele, hogy kellesz neki. Vagyis tényleg kellettél neki...

- Megérdemeltem – vallom be saját magamnak is.

- Hm?

- Elvégre mi is hasonló dolgot tettünk – célzok a csókra, ami nem tetszik Sehunnak.

- Miről beszélsz? - kapja fel a vizet. - Nem megmondtam, hogy felejtsd el?